Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
III. A Felvidék városai 1918 előtt
A Felvidék városai 1918 előtt A felvidéki városok iparban és kereskedelemben játszott fontos szerepét mutatja a 6. táblázat, amelyben jól elkülönülnek az országos átlagtól annál magasabb arányaikkal. 6. táblázat A bányászat és az ipar, valamint a közlekedés és a kereskedelem aránya a történelmi Magyarország városaiban 1910-ben bányászat és ipar közlekedés és kereskedelem E Törvényhatósági jogú városok 37,7 16,3 54,0 Budapest nélkül: 31,6 13.6 45,2 Rendezett jogú városok 29,2 10,2 39,4 Felvidék „északi” városai 38,2 12,2 50,4 Felvidék „déli” városai 37,9 12,9 50,8 Forrás: uo. A bányászat és az ipar szempontjából kedvező földrajzi körülmények (erdős hegyek) kedvezőtlenek voltak a mezőgazdaság számára. Azonban a nagyarányú bányász- és ipari népesség ellátása érdekében kifejlődött egy magas színvonalú mezőgazdaság az „északi” Felvidék megyéiben is. Ezekben a megyékben különösen a szarvasmarhatartás színvonala volt magas, de a juhállomány is jelentős volt, valamint a növénytermelés termelékenysége is magasabb volt az országos átlagnál. Ezek miatt az élelmiszer-behozatal nem volt olyan nagy mértékű, mint amilyenre a természeti környezetből következtetni lehetne. Árva és Trencsén megyék gazdálkodása azonban már korántsem volt ilyen magas színvonalú [Nagy 2004). Ebben az öt vármegyében jelentős volt a hitelélet is. A korabeli Magyarország liberalizmusának fokmérője volt, hogy az egyes nemzetiségek maguk létrehozhattak bankokat, hogy saját nemzetiségüket támogassák olcsó hitellel. Ilyen szlovák tulajdonban lévő bankokat találunk ezekben a kis felvidéki városkákban is. A felvidéki városok erőteljes modernizálódását jelzi, hogy különféle mutatók alapján kialakított rangsor szerint Pozsony vármegye az „előrehaladott modernizáció” fázisában volt, a Felvidék sokat emlegetett öt, szlovák többségű vármegyéje a „modernizálódó régió” minősítéssel voltak illethetők, míg Nyitra, Bars, Hont és Nógrád a „mérsékelten modernizálódott” régiók sorába tartozott. Hozzájuk képest Árva és Trencsén, valamint Sáros és Zemplén a „modernizációba alig bekapcsolódott” régiók voltak (Beluszky-Győri 2005, 71-88.). Fontos megjegyezni, hogy az ipar egész országot érintő megerősödése egy jelentős gazdaságszerkezeti átalakulást is takar, aminek regionális következményei is lettek, vagyis súlyosan érintették a Felvidéket. Egy-32
