Mezei István: Városok Szlovákiában és a magyar határ mentén (Somorja-Pécs, 2008)
VI. Szándékos regionalizálás - szerves reginalizálódás
A kerület mint regionális szerveződés hagyára a kerületben működik. Újtölgyesen a Miiex nevű élelmiszeripari üzemet a francia Groupe Soparind Bongrain nevű sajtgyár üzemelteti. Nyitra mint megyeszékhely közigazgatási vezető szerepe a történelmi Magyarországon alakult ki, de püspöki székhely volt már a magyarok bejövetele előtt is. A megyeszékhely szerepet először az új Csehszlovák állam, aztán a kommunista diktatúra ideje alatt veszítette el, de 1996 óta újból közigazgatási központ lett, a Nyitrai kerület székhelye. A város jelentősége különösen a szlovák történelmi mitológiában nagy, mert a Morva Birodalom keleti fővárosanként mint „a szlovák városok anyját” tisztelik Nyitrában. A Nyitrai kerület nyugodtan tekinthető mezőgazdaságinak, területének túlnyomó része alkalmas a gazdálkodásra. Az áthaladó folyók (Duna, Vág, Nyitra, Garam) hordaléka tette termékennyé a területet. Az itt lakók identitását is máig elsősorban a mezőgazdaság határozza meg. Az ipari gazdálkodás inkább csak szigetszerűen jelenik meg (Vágsellyén a vegyipar, Komáromban a hajógyártás, Garamtolmácson a gépgyártás, Párkányban a papírgyártás), az élelmiszeripar üzemeinek elterjedtsége viszont egyenletesebb. A kerületi székhely közlekedési helyzete kitűnő, Pozsony az autópályán legfeljebb háromnegyed óra, viszont keleti irányba már nincs ilyen jól kiépített úthálózata. A Nyitrától Aranyosmarótig tartó rendkívül forgalmas útszakaszt a sok baleset miatt „a halál országútjának” hívják. Bécs és Budapest között, Komáromban van az ország legnagyobb hajókikötője. Nyitrán agráregyetem és bölcsészettudományi egyetem működik, Komáromban az ország egyetlen magyar oktatási nyelvű egyteme, a Selye János Egyetem. A második világháborút követő hidegháború éveiben a nyugati országok megtagadták, hogy bizonyos magas technológiai szintű termékeik a Varsói Szerződés országaiba jussanak. Ennek következtében a hiányzó termékeket, például vegyipari anyagokat olyan mértékben termeltek Szlovákiában, ami jóval több volt az ország szükségleteinél. A szovjet birodalom összeomlása után a fegyvergyártással együtt a vegyipar is válságba jutott, csak az 1990-es évek végén érkeztek meg azok a külföldi befektetők, akik újra felélesztették ezt az iparágat. Vágsellyén 1958-ban épült fel a Duslo vegyiüzem, amely gumit és műtrágyát gyártott, ma elsősorban rovarölőszerek gyártására szakosodott. A Duslo-t a gyár dolgozóitól előbb a cseh Agrofert, majd tőle 2004-ben Szlovákia leggazdagabb embere, Andrej Babiš vette meg. Aranyosmaróton először egy háztartási gépeket gyártó nagy vállalat működött, majd amikor csődbe ment, egy német cég (Volkswagen Elek-125
