Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
A nemzeti kisebbségek jogállása
vitaindító a nemzetiségi közössegek JOGÁLLÁSÁRÓL ÉS ÖNKORMÁNYZATÁRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY JAVASLATÁHOZ* A rendszerváltás óta többször is felmerült a szlovákiai magyar kisebbség jogállásának kérdése. A problémakör rendezésére több javaslat is született, de érdemi társadalmi vita és politikai érdeklődés híján egyik sem vert gyökeret a köztudatban. Jelen anyagunk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a kérdés fontosságára, és egy lehetséges megoldást vázoljunk fel, amely mentén a szlovákiai kisebbségi közösségek megfogalmazhatják elvárásaikat, és érdemi párbeszédet kezdhetnek róla a többségi nemzettel és az állam képviselőivel. A probléma gyökerét ott ragadhatjuk meg, hogy Szlovákia jelenlegi kormányzati, közigazgatási berendezkedése figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy az ország területén jelentős számú kisebbségi közösségekhez tartozó személy él. Ettől a látszólag liberális, nemzetiségileg semleges (amerikai szakkifejezéssel: „színvak”) állásponttól az állam csak ott tér el, ahol ennek a szlovák nemzet látja hasznát. A sajátos gyakorlat legjobb és egyben legabszurdabb példái az ország regionális felosztása és az államnyelv fokozott védelme. A létrejött rendszer azokban a kérdésekben is figyelmen kívül hagyja az állampolgárok nemzetiségi hovatartozását, ahol ennek figyelembevétele különösen indokolt lenne. A centralizált, egységes politikai közösségre épülő állam eszméje csak látszólag kezel minden polgárt egyformán, nemzetiségüktől függetlenül. Mivel a demokratikus döntéshozatali mechanizmusokat számarányánál fogva a szlovákság monopolizálta, ők abba a helyzetbe kerültek, hogy a többi nemzetiségi közösség belügyének számító kérdésben is dönthetnek, illetve dönteniük kell. Az államhoz csak nekik, és korlátozottabb módon a magyar közösségnek van hozzáférése, annak döntéseire befolyása. Nem jöttek létre olyan mechanizmusok, amelyek a kisebbségi közösségek számára lehetővé tennék, hogy az őket érintő kérdéseket befolyásolják, vagy legalább véleményt nyilvánítsanak róluk. Ezzel sérül az Alkotmány 34. cikk (2) c) pontjában és az Európa * A Jogsegélyszolgálat a nyelvi jogok körüli csatározás és tanácsadás mellett a legnagyobb hangsúlyt a nemzeti kisebbségek jogállásáról szóló törvénytervezet kidolgozására fektette, hiszen ez egy lehetséges és megvalósítható autonómiamodellt vetített előre. Több tucat háttértanulmány, elemzés készült, a hasonló európai jogszabályok begyűjtése és értékelése mind része volt ennek a munkának. 2011. november első napjaiban készültek el az alapelvek és maga a normaszöveg is, amely azután társadalmi vita keretében került a nyilvánosság elé. A törvénytervezet kidolgozását Fiala-Butora János koordinálta, a végső szövegek megfogalmazása is az ő nevéhez köthető. 479
