Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Szalay Zoltán német és magyar állami és közalkalmazott szolgálatból való elbocsátásáról határozott, a szolgálati viszonyukból származó mindenféle juttatások, nyugdíj- és szociális járulékoktól való megfosztottsággal egyetemben. A szélsőséges soviniszta politika következményeként 1945 szeptemberében egyetlen magyar tannyelvű iskola sem nyitotta meg kapuit Szlovákiában. 5.1. A kisebbségi helységnévhasználat eltörlése A kisebbségi nyelvi jogok teljes eltörléséhez elengedhetetlen volt a helységnevek kérdésének rendezése, hiszen az első köztársaságból örökölt jogrend lehetővé tette (sőt, bizonyos esetekben kötelezővé) a településnevek kisebbségi nyelvű használatát. A legtöbb település már az első köztársaság idején kapott ugyan szlávos hangzású nevet, egyesek azonban párhuzamosan használhatták az államnyelvi és a kisebbségi nyelvi változatot (pl. Ďala Stará/Ó-Gyalla, Hrnčiarovce/Gerencsér, Kert/Kürt, Beá/Bős stb.), illetve kizárólag a kisebbségi változatot (Sőreg, Apáca-Szakállas, Bögellő, Hodermark stb.). Az 1948. június 11-i A311/16-II/3-1948. számú belügyi megbízotti hirdetmény a szlovákiai városok, községek és települések hivatalos nevének megváltoztatásáról az első köztársaságból származó rendszert teljesen eltörölte: átfogó reform keretén belül megváltozatásra kerültek a helységnevek, számos esetben szlovák nemzeti hősökről neveztek el a kisebbségek által lakott településeket. A belügyi megbízott az 1920. évi 266. számú törvényre hivatkozva hirdette ki az új névjegyzéket, „a városok, községek és települések valamennyi német és magyar eredetű kettős (azaz második) megnevezését” hatályon kívül helyezte. Ezzel a csehszlovák vezetés a kisebbségi eredetű helységnevek használatának ügyét lezártnak tekintette. „A kérdés azóta is rendezetlen”, kommentálja az 1948-as hirdetményt Gyönyör József 1994-ben. (Gyönyör 1994, 265. p.) Az 1994-ben elfogadott ún. „táblatörvény”13 biztosít bizonyos jogokat a kisebbségi eredetű helységnevek használatára, ugyanakkor leszögezi, hogy hivatalos okmányokban kizárólag az államnyelvi változat használható. A kérdés tehát e sorok írásakor14 továbbra is rendezetlen. 6. Rendelkezések a nyelvi jogi rendezés ügyében 1968 előtt A pártállami időszakban a kisebbségek jogi helyzetét elsősorban alacsonyabb rendű jogszabályokon keresztül próbálták rendezni, bár a csehszlovák jogalkotók nem vittek véghez jelentős lépéseket e téren. Az 1938 előtti nyelvi jogi rendszer visszaállítására nem mutatkozott hajlandóság a hatalom részéről, s nem rukkoltak elő újabb megoldásokkal sem - a nyelvi jogi helyzetet a homogén nemzetállami berendezkedés jegyei határozták meg, ami jelentős mértékben ellehetetlenítette az előrelépést. Változások csak 1968- ban álltak be, az addigi intézkedések egy átfogó koncepció hiányáról tanúskodnak. 13. Az 1994. évi 191. sz. törvény a községek megjelöléséről a nemzeti kisebbségek nyelvén 14. 2010. augusztus vége 38
