Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Jogi tanácsadás
Kérdések és válaszok f) meno, priezvisko a bydlisko toho, kto je splnomocnený konať v zastúpení zvolávateľa. “) A március 15-i rendezvények bejelentésekor azt kell mérlegelnünk, hogy milyen jellegű rendezvényt tervezünk. Amennyiben a megemlékezés kifejezetten kultúrműsorok előadását jelenti, akkor kultrúrrendezvényként kell bejelenteni és akkor kötelező a szlovák nyelvű felkonferálás, amennyiben a rendezvény fő célja a gyülekezési jog gyakorlása, amelyen esetleg kulturális betétek is vannak, akkor a gyülekezési törvény szerint kell bejelenteni és nem kötelező a kétnyelvűség. Az Új Szó március 4-i számában (5. oldal) közölt tudósítás szerint Érsekújváron az utcanevekben található helységnevek csak akkor szerepelnek magyarul, ha az adott helységben a magyarok arányszáma meghaladja a 20 százalékot (pl. Udvardi út, ám Bratislavská-i út). Van az ilyen eljárásnak törvényi alapja? A nemzeti kisebbségek nyelvének használatáról szóló 184/1999. számú törvény 2011. július 1-től hatályos változata az alábbi - kissé bonyolult - megfogalmazással állapítja meg azon települések körét, ahol a hivatalos kapcsolatokban és egyéb nyilvános érintkezésben használható a kisebbségi nyelv: 2. § (1) bekezdés: „Ha a Szlovák Köztársaság nemzeti kisebbséghez tartozó, adott községben állandó lakhellyel rendelkező állampolgárai két egymást követő népszámlálás szerint a község lakosságának legalább 15%-át alkotják, e községben a hivatali érintkezés során joguk van a kisebbségi nyelvet használni.” („Ak občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine a majú trvalý pobyt v danej obci, tvoria podľa dvoch po sebe nasledujúcich sčítaní obyvateľov v obci najmenej 15 % obyvateľov, majú právo v tejto obci používať v úradnom styku jazyk menšiny. “) 7c § „A 2. § (1) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak azokra a községekre, amelyek a Szlovák Köztársaságnak a 2011. július 1-ig érvényes és hatályos 2. § (2) bekezdés szerinti kormányrendeletében megvannak határozva, miközben ezek a községek akkor veszítik el jogukat a nemzeti kisebbség nyelvének használatára, ha 2011. július 1. utáni egymást követő három népszámlálás eredményei alapján a Szlovák Köztársaság adott községben állandó lakhellyel rendelkező nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárai egyszer sem alkotják a község lakosságának 15%-át.” („Ustanovenie § 2 ods. 1 sa nevzťahuje na tie obce, ktoré sú uvedené v nariadení vlády Slovenskej republiky podľa § 2 ods. 2 platného a účinného k l.júlu 2011, pričom tieto obce právo používať jazyk národnostnej menšiny stratia, ak podľa výsledkov troch po sebe nasledujúcich sčítaní obyvateľov po 1. júli 2011 občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine a majú trvalý pobyt v danej obci, ani jeden krát netvoria v obci najmenej 15 % obyvateľov“) A fentiek azt jelentik, hogy legalább 2021-ig azokon a településeken használható a kisebbségi nyelv a fent jelölt típusú érintkezésekben, ahol ma is használható, mégpedig a fenti törvényszövegben hivatkozott kormányrendelet által meghatározott körben (amely egyébként az 1990-es népszámlálás eredményeit veszi alapul és 20%-os kisebbségi jelenlétet feltételez az adott településen). 341
