Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Jogi tanácsadás
Lancz Attila 1. az ország egész területén, ha a páciens nem beszéli az államnyelvet; 2. azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók aránya a lakosságon belül eléri a 20%-ot akkor is, ha a páciens beszéli az államnyelvet; 3. azokon a településeken, ahol a nemzeti kisebbséghez tartozók aránya a lakosságon belül nem éri el a 20%-ot, kivételesen akkor is, ha a páciens beszéli az államnyelvet, de célszerűbb a nemzeti kisebbség nyelvét használni, és a kiszolgáló személyzet tagja beszéli az adott nyelvet és szakszerűen tudja használni azt, és a páciens kifejezetten kéri a nem államnyelvű kommunikációt. Fontos tudni azonban, hogy ennek a rendelkezésnek a betartását semmiféle szerv nem felügyeli, a gyakorlatban tehát a kommunikáció bármilyen nyelven folyhat, ebbe semmiféle hatóságnak nincs joga beleszólni. Az orvos pedig egyáltalán nem jogosult olyasmire, hogy bárkinek a nyelvhasználatát bírálja, épp ellenkezőleg, neki mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a kommunikáció az egészségügyi intézmény személyzete és a páciens, ill. ügyfél között a lehető leggördülékenyebben folyjon. Amennyiben az orvos mégis a páciens, ill. ügyfél nyelvhasználatát bírálja, érdemes panaszt tenni ellene az illetékes felügyeleti szerveknél. Temetési szertartáson el kell-e hangoznia szlovák nyelvű beszédnek, vagy folyhat minden tisztán magyarul? A szlovák államnyelvtörvény mindjárt az 1. § (3) bekezdésében leszögezi, hogy ez a jogszabály nem nem szabályozza az ún. liturgikus nyelvek területét. E nyelvek szabályzatát a törvény szerint az egyházak és vallási közösségek előírásai szabályozzák. Ez a gyakorlatban annyit jelent, az egyházakban és vallási közösségekben belső szabályozási rendszer határozza meg a nyelvhasználatot. Az egyházakról és vallási közösségekről lásd még: 308/1991-es számú törvény a vallásszabadságról, az egyházak és a vallási közösségek jogállásáról. Megállapítható tehát, hogy az egyházi, ill. vallási szertartásokon (istentisztelet, mise, keresztelő, konfirmáció, bérmálás, szentelések, kibocsátások, házasságkötés, temetés) minden további nélkül használható a magyar nyelv mindenfajta kommunikációban. A szlovák nyelv használatára a felsorolt szertartásokon semmiféle jogszabály nem kötelez. Egyes írásos dokumentumok azonban, amelyek a nyilvánosság felé is irányulnak, államnyelven is el kell, hogy készüljenek, ilyenek pl. a házasságkötésnél használt, az állam felé továbbított dokumentumok. Március 15-én kell-e szlovákul is beszélni a megemlékezéseken vagy sem? Világosan meg kell különböztetnünk egymástól a 96/1991. sz., a nyilvános kulturális rendezvényekről szóló törvény és a 84/1990. sz. gyülekezési törvény alapján megvalósuló rendezvényeket. Az államnyelvtörvény is külön kezeli a két esetet, sőt a Kulturális Miniszérium által kiadott, államnyelvtörvényhez fűzött végrehajtási alapelvek 2. részének x) pontja kimondja, hogy a gyülekezési törvény által bejelentett rendezvény nem számít kulturális rendezvénynek. 338
