Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Lancz Attila-Szekeres Klaudia nagyon szűk és egyben üres »jogot« eredményez az állampolgárok és gyakorlatilag semmilyen kötelezettséget az állam számára. Az új törvény ezzel szemben a jogok végrehajthatóságára és az állampolgárok jogainak gyakorlásához szükséges állami kötelezettségekre helyezi a hangsúlyt. A javaslat másik fontos kiindulópontja, hogy következetes a kisebbségi nyelvek használatában. Az államnyelvtörvény jelenleg sokkal szélesebb területen szabályozza a nyelvhasználatot, mint a hatályos kisebbségi nyelvtörvény, ami olyan abszurd helyzetet eredményez, hogy pl. egy 95 százalékban kisebbségek által lakott településen államnyelven kötelező minden közfelirat kiírása, kisebbségi nyelven azonban nem. Az új kisebbségi nyelvtörvény az államnyelvtörvény rendelkezéseit követi abban a tekintetben, hogy minden területen, ahol az államnyelv valamilyen nyelvhasználati kötelezettséget ír elő, megteremti ennek kisebbségi nyelvekre vonatkozó párját. A harmadik fontos alapelv a nemzetközi egyezmények és ajánlások figyelembevétele. Szlovákia számos esetben nem felel meg az általa önként vállalt nemzetközi kötelezettségeinek, ami több esetben a nemzetközi szervek általi elmarasztaláshoz vezetett. A javaslat célja, hogy megszüntesse ezt az emberi jogi szempontból visszás helyzetet, és ezzel javítsa Szlovákia nemzetközi megítélését és erősítse diplomáciai pozícióját. A törvénytervezet egy egységes keretbe foglalja mindazon jogszabályokat, amelyek a kisebbségi nyelvhasználatot szabályozzák Szlovákiában, és amelyek az elmúlt másfél évtizedben más-más helyzetekben lettek elfogadva (pl. a fogyasztóvédelmi törvény, a geodéziai és kartográfiai törvény, a névhasználatról szóló törvény, az anyakönyvekről szóló törvény, a közigazgatási eljárásról szóló törvény, a polgári peres eljárásról szóló törvény, a büntetőeljárásról szóló törvény stb.), hogy átlátható és mindenki számára követhető legyen a kisebbségi nyelvi jogok gyakorlása Szlovákiában. A nemzetközi jó példák számos olyan megoldást tartalmaznak, amelyek továbbmennek e javaslatnál, és a kisebbségi nyelvek használatát a kisebbségek számára kedvezőbben szabályozzák. E javaslat szerény célja az, hogy építsen a hazai nyelvhasználati gyakorlatra, amely sokszor pozitívabb a törvényi szabályozásnál, és olyan kötelezettségeket rójon az állami szervekre, amelyeknek azok különösebb erőfeszítések nélkül meg tudnak felelni. Ez ugyanakkor megteremti a kisebbségi jogi, közigazgatási és egyéb szakterminológia fejlődését, amely a jövőben alapja lehet egy progresszívabb szabályozás elfogadásának.”12 A miniszterelnök-helyettes hivatalának törvénytervezete a koalíciós tanács és a kormányülés (március 2.) jelentette akadályokat leküzdve, némileg „felhígított” formában 2011. február 18-án került tárcaközi egyeztetésre. A Kerekasztal saját korábbi módosító javaslatait kiegészítve február 23-án 73 pontban fogalmazta meg javaslatait13 ennek az eljárásnak a keretében, tudva azt, hogy a novemberben meghirdetett társadalmi vita „szabotálását” követően és a törvényalkotásnak ebben a szakaszában már jóval kisebb az esélye a szakmailag is konzisztens és a kisebbségek szempontjait is megfelelő mértékben figyelembe vevő javaslatok elfogadtatásának. A törvénytervezet végül 2011. március végén került a parlament asztalára, miközben az Egyszerű Emberek megnevezésű 12. Fiala-Butora János: A Szlovákiai Magyarok Kerekasztala kisebbségi nyelvhasználati törvényjavaslatának alapelvei, http://www.kerekasztal.org/2010/ll/az-szmk-kisebbsegi-nyelvhasznalati-torvenyjavaslatanak-alpelvei/ 304
