Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
A Jogsegélyszolgálat A Radičová-kormány felállását követően kialakult új politikai viszonyokra reagálva - konkrétan pedig a kormányprogramban tett vállalás alapján - a Szlovák Köztársaság Kulturális és Idegenforgalmi Minisztériuma elkészítette törvénymódosítási tervezetét, melynek deklarált célja a következő volt: „az államnyelv mint a társadalmon belüli kommunikációs és integrációs eszköz helyzetének megszilárdítása, összhangban a diszkriminációmentesség elvével, a nemzeti kisebbségek jogainak 2006. évi szintje elérésének kívánalma mellett.” Rögzített célja volt továbbá az is, hogy eltávolítsa „a kisebbségeket érintő törvények felesleges korlátozásait”. A minisztérium törvénytervezetének kormányon belüli megvitatására már 2010. szeptember közepén sor került. Az egy hónapja felállt kormány által, a nyári „uborkaszezont” követően szinte azonnal megindított törvénymódosítási folyamat önmagában dicséretesnek tűnő tényét azonban különböző ellentmondásos jelenségek kísérték. A szlovákiai magyar civil és politikai érdekképviseletek részéről oly heves ellenállással kísért 2009-es törvényszigorítást követően az új kormány a saját törvénymódosítását nem bocsátotta tárcaközi egyeztetésre, sem társadalmi vitára. Az új kormány által véghezvitt legfurcsább jelenség viszont az volt, hogy a kormány az államnyelvtörvény módosításáról szóló döntésével nem várta be a Velencei Bizottság által kidolgozandó vélemény megjelenését. Miközben sajtóhírek szóltak arról, hogy a VB véleménye gyakorlatilag már elkészült és napokon vagy legfeljebb néhány héten belül megjelenik. Azt is tudni lehetett, hogy a vélemény számos pontban kritikus lesz. A kormány furcsa viselkedése és sietős tempója nem ígért „túl sok jót”. Ilyen körülmények között a társadalmi vitára készülő Szlovákiai Magyarok Kerekasztala és az általa szakmai monitoringra felkért Jogsegélyszolgálat némileg „leforrázva” érezték magukat. Bár a minisztériumi törvénytervezetet jóváhagyó szeptember 24-i kormánydöntést3 követően a törvénymódosítás parlamenti szakaszában (elvileg) még volt lehetőség befolyásolni a törvénymódosítás végső szövegét, a politikai realitásokat figyelembe véve világos volt, hogy már csak „kozmetikázásról” lehet szó. A Jogsegélyszolgálatnak, tekintettel a kormány hozzáállására, be kellett látnia, hogy a rendelkezésre álló szűk időben nincs értelme a komplex, részletes és a civil igény szempontjából „ideális állapotra" törekvő módosítási javaslatait kommunikálnia. A törvényhozási folyamat előrehaladásával sokkal inkább az tűnt járható útnak, hogy a VB 2010. október közepén megjelent véleményét a közvélemény számára is érthető formába öntse és rámutasson arra, miben áll a különbség a kormány szeptember végi javaslata és a VB véleménye között. A Jogsegélyszolgálat három irányban indult el: 1. Összehasonlító elemzést4 készített az említett különbségekről, csak azon konkrét kritikákra összpontosítva, amelyeket ugyan a VB még a Fico-féle államnyelvtörvényre vonatkozóan fogalmazott meg, de amelyeket a Radičová-kormány szeptemberi döntése sem orvosolt. A VB kritikájának kilenc pontban összefoglalt elemzése hangsúlyosan kezelte azokat a részeket, amelyekben a VB Szlovákia nemzetközi kötelezettségeinek konkrét megsértését állapította meg (idézet a Radičová-kormány kormányprogramjából: „a Szlovák Köztársaság kormánya következetesen teljesíti majd az állam emberi és kisebbségi jogok területén vállalt nemzetközi kötelezettségeit”5). 3. http://www.nrsr.sk/default. aspx?sid=zakony/zakon&masterld=3452 4. Lásd e kötetben Lancz Attila „A Velencei Bizottság minden megalapozott ajánlása" c. elemzését. 5. http://www.vlada.gov.sk/data/files/6257.pdf 301
