Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Lancz Attila-Szekeres Klaudia lehetőségek mely konkrét területei tartanak számot nagyfokú érdeklődésre. A Jogsegélyszolgálat egyebek között ennek felméréséből kiindulva készítette el azt a mintegy 50 oldalas nyelvhasználati útmutatóját, amely a 2011. március 31-ig hatályban levő kisebbségi nyelvhasználati törvény és a frissen „enyhített" államnyelvtörvény rendelkezéseit alapul véve dolgozta ki a magyar nyelv szlovákiai használatára vonatkozó átfogó, gyakorlati jellegű útmutatást (szerzők: Cúth Csaba, Horony Ákos, Lancz Attila). A 2011 januárjában közel százezer példányszámban - a szlovákiai magyar nyomtatott sajtótermékek mellékleteként - terjesztett útmutató meglehetősen pozitív visszhangra talált a teljes szlovákiai és összmagyar közvéleményben. A bejelentések és a nyelvhasználattal kapcsolatos információkérések száma - a várakozásainknak megfelelően - érezhetően csökkeni kezdett, amint az államnyelvtörvény módosítási folyamata befejeződött (2011. február-március) és a téma a politikai közbeszédben is veszített jelentőségéből. A munkatársak tudatában voltak annak, hogy ez a csökkenés nem annak a jele, hogy a hivatalok jogalkalmazási gyakorlatában ilyen gyors javulás állt be. Mégis, reménykedni lehetett abban, hogy a bejelentések és az információkérések számának csökkenéséhez a nyelvhasználati útmutató is hozzájárult. Annál is inkább, mivel az útmutató „terepen” való eredményes használatával kapcsolatban szép számmal érkeztek pozitív visszajelzések. A 2011-es év második felében már csak havi néhány darab nyelvhasználati jogsértéssel kapcsolatos bejelentést regisztrálunk, míg a nyelvhasználattal kapcsolatos (előzetes) információkérések száma 10-15 megkeresés szintjén stabilizálódott. A Jogsegélyszolgálat mint a törvénymódosítási folyamatok aktív civil résztvevője - államnyelvtörvény „Az államnyelvről” szóló 270/1995. számú törvény módosítására a Radiőová-kormány 2010. júliusi programnyilatkozatában vállalt kötelezettséget. Az előző, Fico-kormány által jelentősen szigorított államnyelvtörvény rendkívül éles és hosszan tartó tiltakozást váltott ki - különösen a szlovákiai magyar kisebbség részéről. A kritika elsősorban arra irányult, hogy a hivatalos nyelvhasználat területén eleve túlterjeszkedő államnyelvtörvény a Fico-féle módosítást követően még inkább megerősítette a törvény e jellegét, növelte az államnyelv és a kisebbségi nyelvek közötti viszonyban megjelenő aránytalanságot, valamint, erőteljes negatív pszichológiai pressziót megvalósítva, az államnyelvtörvény szigorú pénzbüntetéseket helyezett kilátásba. Az államnyelvtörvény szigorítása következtében kialakult tiltakozáshullám egy bizonyos szakaszában - különösen miután Magyarország, saját alkotmányos kötelezettségének is eleget téve, nemzetközi fórumokon is fellépett a törvényszigorítás ellen - a Fico-kormány végül az Európa Tanács ún. Velencei Bizottságához2 (továbbiakban: VB) fordult (2009. szeptember), hogy az vizsgálja meg az államnyelvtörvény összhangját a vonatkozó európai és egyetemes kisebbségi jogi jellegű egyezményekkel és szokásokkal. A VB véleménye azonban csak a 2010. júniusi parlamenti választásokat követően jelent meg, miközben a Fico-kormány a választások eredményeképpen nem folytathatta a kormányzást. 2. Hivatalos megnevezése: Joggal a Demokráciáért Európai Bizottság. 300
