Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)

Elemzések, felmérések, összegzések

Horony Ákos- elvi jelentőségű módosításnak talán csak a nyilvánosságnak szánt feliratok, reklámok esetében a szlovák nyelv elsőbbségének eltörlése értékelhető (bár a 2009 előtti törvényszöveg a más nyelvű felirat esetében egyenlő betűméretet követelt meg, ezt nem állították vissza), valamint az, hogy az iskolai dokumentáció bizonyos körében elfogadja a csak kisebbségi nyelvű vezetés lehetőségét, de ezt is csak a „további dokumentációk” esetében;- a preambulumot változatlanul hagyja, pedig annak az államnyelvet definiáló megállapításai sértőek az őshonos kisebbségekkel szemben;- az 1. § 2. bekezdésében nem módosítja a szlovák nyelv elsőbbségét általános érvénnyel kimondó rendelkezést, ami szintén sértő az őshonos kisebbségekkel szemben;- az 1. § 4. bekezdésében a „lex specialis derogat legi generali” elvvel ellentétes megfogalmazást nem módosítja;- nem távolítja el a Nyelvi Karta szellemének megfelelően a felesleges korlátozásokat a törvényből (pl. 3. § rendelkezései), amikor a szlovák nyelv kizárólagos használatát rendeli el (tekintetbe véve a külön törvényeket is) pl. az írásos ügyvitel vagy a közokiratok esetében. A névszlovákosítást illetékmentességgel továbbra is támogatja;- a földrajzi nevek szabályozásában nem eszközöl semmi változást, miközben az a kisebbségi földrajzi neveknek nemhogy hivatalos, de még „földrajzi név” státuszát sem ismeri el (azok továbbra is csak „megjelölések”) ;- a pedagógusok esetében általános érvénnyel szlovák nyelvtudást és nyelvhasználatot vár el, miközben erre munkájuk során nem minden esetben lenne szükség;- az iskolai dokumentáció során csak a „további dokumentáció” vonatkozásában tett enyhítést, miközben ez egyes „pedagógiai dokumentációk” esetében is indokolt lenne;- a televíziós műsorszórás területén továbbra is fenntartja a kötelező feliratozásra vagy fordításra vonatkozó előírásokat, amelyek ellehetetlenítik a magyar nyelvű televíziózást;- a községi hangosbeszélő esetében továbbra is megköveteli a szlovák nyelvű hirdetés elsőbbségét, ami egy magyar többségű településen ellentmond a józan észnek;- a magyar nyelvű kulturális jellegű alkalmi nyomtatványok esetében, bár némileg enyhített mértékben, de továbbra is megköveteli a szlovák nyelv használatát, ezzel beavatkozik a magánszférába és a nemzeti kisebbség belső kulturális életébe;- a magyar kulturális és nevelő-oktató rendezvények esetén továbbra is megköveteli a szlovák nyelvű felvezetést, aminek ilyen általános jelleggel való előírása ellentmond a józan észnek és beavatkozik a magánszférába és a nemzeti kisebbség belső kulturális életébe;- az emlékművek, emléktáblák esetében továbbra is megköveteli az azonos tartalmú és betűméretű szlovák feliratot, sőt a már elkészült emlékművek bizonyos körének esetében továbbra is megköveteli az átalakítást, ha az nem tartalmaz szlovák nyelvű feliratot;

282