Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Fiala-Butora János Ami biztos, hogy bár joga van, a gyakorlatban ez nem sokat jelent. Az intézmények ugyanis sehol nem kötelesek kisebbségi nyelven beszélő munkatársakat alkalmazni. Az államnyelvtörvény kihangsúlyozza, hogy az alkalmazottak nem kötelesek ismerni a kisebbségek nyelvét. A kisebbségi nyelvtörvény pedig azt a „kötelezettséget" támasztja az intézmények felé, hogy biztosítsák a kisebbségi nyelvű kommunikációt, ha ezt „az adott intézmény feltételei megengedik”. Mivel a kórházak nagy része a kerületi és járási székhelyeken van, olyan településeken, ahol a kisebbségek aránya nem éri el a nyelvküszöböt jelentő 20%-ot, gyakori, hogy a restriktiv szabályozásnak köszönhetően a magyarul beszélő ápolók és orvosok sem mernek a magyar páciensekkel magyarul beszélni. Arra is van eset, hogy a kórház tiltja az ápolóknak a magyar nyelvű kommunikációt a nyelvtörvényre hivatkozva, ahogy az például Nyitrán és Kassán történt. A nyelvküszöb feletti községekben pedig teljesen véletlenszerű, hogy az ügyfél találkozik-e magyar orvossal vagy ápolóval. A szlovákiai orvosi egyetemi képzésnek nem része a kisebbségi nyelvek akár önkéntes megismerése, és az alkalmazási politika sincs tekintettel az orvosok nyelvismeretére. Ezért nem ritka, hogy magyar többségű községek orvosi intézményeiben szlovákul beszélő orvosok dolgoznak, míg magyarul beszélő orvosok kerülnek a nyelvküszöb alatti települések kórházaiba, ahol elvétve találkoznak magyarul beszélő pácienssel. Elengedhetetlennek tartjuk, hogy a nyelvtörvények töröljék a restriktiv szabályozást, egyértelműen kijelentve, hogy mindenkinek minden körülmény között joga van egészségügyi és szociális intézményben anyanyelve használatára. Ez természetesen nem jelenti automatikusan az intézmény kötelezettségét a kisebbségi nyelvű kommunikáció biztosítására. Ennek ott kell ténylegesen megfelelni, ahol az intézmény vonzáskörében a kisebbségi anyanyelvű lakosok aránya elér egy bizonyos arányt vagy abszolút számot. Tehát nem az általános nyelvküszöbből indulunk ki, amely az intézmény székhelye szerinti község nemzetiségi összetételére vonatkozik, hanem az intézmény ügyfeleinek anyanyelv szerinti összetételéből. Természetesen a meghatározásnál sokkal fontosabb, hogy tényleges, számon kérhető, kibúvók nélküli, a kisebbségek által a gyakorlatban alkalmazható kötelezettségről legyen szó, nem a mostanihoz hasonló megfogalmazásról. 19. Tájékoztatás államnyelvtörvény § 3 (2) V štátnom jazyku sa c) vedie celá úradná agenda (matriky, zápisnice, uznesenia, štatistiky, evidencie, bilancie, úradné záznamy, informácie určené pre verejnosť a pod.) a agenda cirkví a náboženských spoločností určená pre verejnosť; tým nie je dotknuté používanie jazykov národnostných menšín podľa osobitného predpisu, 5a) § 5 (3) Oznamy určené na informovanie verejnosti prostredníctvom miestneho rozhlasu alebo prostredníctvom iných technických zariadení sa zverejňujú v štátnom jazyku; tieto oznamy možno zverejniť aj v inom jazyku po ich zverejnení v štátnom jazyku. Kisebbségi nyelvtörvény § 5a Informovanie verejnosti v jazyku menšiny 274
