Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Fiala-Butora János szágon nem létező hivatalról van szó (pl. „živnostenský úrad’’). A magyar iskolában érettségizett hivatalnokok sem képesek magyarul megszerkeszteni egy közigazgatási határozatot vagy döntést, hiszen a módszertani segítség, a formanyomtatványok, a határozatminták, a szakszókincs csak szlovák nyelven elérhető. Ebben a környezetben fogadta el a szlovák parlament 1995-ben az államnyelvről szóló törvényt. Annak deklarált célja volt, hogy a szlovák nyelvet a nyilvános kommunikáció egyedüli eszközévé tegye. Mivel az ügyfelek számára a szlovák nyelv hivatali használata azelőtt is megoldott volt az ország egész területén, ezen a téren nem hozott változást, hogy a törvény ezt jogként definiálta. Sokkal nagyobb hatása volt a magyar nemzetiségű polgárok és hivatalnokok egymás közötti kommunikációjára, hiszen annak ettől kezdve kötelező formája a szlovák lett. Ilyen előzmények után fogadta el a szlovák parlament nemzetközi nyomásra 1999- ben a kisebbségi nyelvtörvényt. Az korántsem próbálta meg ellensúlyozni az államnyelvtörvény hatását. Jóval szűkebb személyi, tárgyi és területi hatályát máig megtartotta. Végrehajtására ugyanakkor az állam semmilyen lépést nem tett. A kisebbségi nyelvhasználat gyakorlati érvényesülésének a jogin kívül sok fentebb említett gyakorlati akadálya is van. A törvény eltávolított néhányat a jogi akadályok közül, de azt is kusza és használhatatlan módon. A gyakorlatban azonban semmilyen lépés nem történt arra, hogy a hivatalok tényleg képesek legyenek kisebbségi nyelvű ügyintézésre. A kisebbségi hivatali nyelvhasználat sikertelenségéhez fontos megértenünk ezt a hátteret. A két nyelvtörvény egy ideális, nemzeti alapú indulatkeltéssel és nacionalista államépítéssel nem terhelt társadalomban, két egyenlő lélekszámú közösség között is nagyon egyenlőtlen és igazságtalan „egyensúlyt” teremtene. A kisebbségi nyelvhasználat tételes szabályai annyira átláthatatlanok és szűkre szabottak, hogy a polgárok számára nem célszerű gyakorlati alkalmazásuk és lehetetlen a kikényszerítésük. Szlovákia azonban nem az ideális ország. Figyelembe véve a tényleges helyzetet, egy az államnyelvtörvénnyel tartalmában megegyező kisebbségi nyelvtörvény is csak az 1995 előtti állapotot tudná elérni. Az pedig korántsem jellemezhető a kisebbségi nyelvek hivatali használatának biztosításaként. Szlovákia máig nem tett semmilyen lépést a kisebbségi nyelvek hivatali alkalmazása feltételeinek megteremtése érdekében. (Hogy mi milyen lépéseket javaslunk, arra később, a „szankciók és ösztönzők” fejezetben részletesebben kitérünk.) Amit tett, az az állam által mesterségesen teremtett akadályok egy kis részének lebontása volt. Ez azonban nem az, amit a nemzetközi egyezmények megkívánnak. Ezért azt javasoljuk, hogy a nemzetközi szervezetek ne bocsátkozzanak alkudozásba a szlovák állammal arról, hogy a tételes szabályozás egyik vagy másik eleme mennyire súlyosan korlátozza a kisebbségi nyelvhasználókat. A nyelvtörvény egészében elfogadhatatlan, és gyökeres változásra van szükség ahhoz, hogy a kisebbségek hivatali nyelvhasználati „jog”-ának értelmet adjunk. 6. Képviseleti szervek tárgyalási nyelve államnyelvtörvény § 3 (2) V štátnom jazyku sa b) uskutočňujú rokovania v orgánoch a právnických osobách pódiá odseku 1; tým nie je dotknuté používanie jazykov národnostných menšín podľa osobitného predpisu, 256
