Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Fiala-Butora János mészetesen sok konkrét jogértelmezési problémához is vezet, ahogy azt a továbbiakban még látni fogjuk. A fentiek alapján javasoljuk, hogy az államnyelvtörvény rendelkezése megfelelő módon rendezze a nyelvtörvények viszonyát, tehát a speciális törvényeknek biztosítson elsőbbséget. Ennél még hasznosabbnak tartjuk azt a megoldást, hogy a jövőben a jelenlegi kettő helyett egy törvény szabályozza a nyelvhasználatot. Ez nagyban megkönnyítené az értelmezési nehézségeket, ugyanakkor a különböző nyelvekre vonatkozó eltérő szabályozásnak nem lenne elviekben akadálya, amennyiben a különböző szabályozás indokolt. 3. A kisebbségi nyelvekre vonatkozó szabályozás területi hatálya Kisebbségi nyelvtörvény § 2 Používanie jazyka menšiny v úradnom styku (1) Ak občania Slovenskej republiky, ktorí sú osobami patriacimi k národnostnej menšine a majú trvalý pobyt v danej obci, tvoria podľa dvoch po sebe nasledujúcich sčítaniach obyvateľov v obci najmenej 15 % obyvateľov, majú právo v tejto obci používať v úradnom styku jazyk menšiny. § 7c (1) V § 2 ods. 1 sa pod dvomi po sebe nasledujúcimi sčítaniami obyvateľov rozumejú sčítania obyvateľov, ktorých výsledky boii vyhlásené po 1. júli 2011. Karta 7.1 A Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvek vonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket a nyelveket használják, mindegyik nyelv helyzetének megfelelően politikájukat, jogalkotásukat és gyakorlatukat az alábbi célokra és elvekre alapítják: b) minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelv földrajzi körzetének tiszteletben tartása annak érdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendő közigazgatási felosztás ne képezze e regionális vagy kisebbségi nyelv támogatásának akadályát; Említettük már, hogy az államnyelvtörvény az ország egész területére vonatkozik. Ezzel szemben a kisebbségi nyelvtörvény területi hatálya csak azokra a községekre terjed ki, ahol a kisebbségek számaránya eléri a 20%-ot, illetve 2021-től a 15%-ot. Ez a rendelkezés több szempontból is problematikus. Elsősorban, a szabály túl rugalmatlan, nem ad lehetőséget eltérésre olyan nagyobb városok esetében, amelyek abszolút számban sok kisebbségi beszélővel bírnak, bár ezek aránya nem éri el a 20%-ot. Pozsony vagy Kassa magyar közösségei például a legnagyobbak közé tartoznak az országban, mégsem élhetnek a kisebbségi nyelvtörvény nyújtotta lehetőségekkel. Hasonló módon nincs lehetőség a történelmi elv figyelembevételére azon községek esetében, amelyek csak nemrég estek a küszöb alá. Léva, Vágsellye vagy Losonc például sokáig magyar többségű városok voltak, amelyekben a magyar lakosság aránya csak nemrég csökkent 20% alá. Ilyen községekben a kisebbségi nyelvhasználat objektív feltételei sokszor adottak, a törvény mégsem alkalmazható az esetükben. Ez egyben ösztönzi az asszimilációt is, hiszen a küszöb alá kerülve a községek megszabadulnak a kisebbségi nyelvtörvény kötelezettségeitől. Egy rugalmasabb szabályozás, mely lehetőséget adna a helyi viszonyok figyelembevételére, sokkal jobban megfelelne a nemzetközi egyezmények szellemének. 250
