Tóth Károly (szerk.): Nyelvi jogok. A kisebbségi és nyelvi jogok helyzete Szlovákiában. I. Jogsegélyszolgálat 2009-2011 - Nyelvi jogok 1. (Somorja, 2013)
Elemzések, felmérések, összegzések
Petőcz Kálmán Hadd jegyezzük meg, a fenti kartogram a választókörzetekben elért eredmények szerint készült. A legtöbb média azonban a járások szerint tagolt kartogramokat mutatta be.1 Az ilyen ábrázolások pedig egy Ágcsernyőtől Pozsonyig húzódó, összefüggő határ menti sávként jelölték azt a területet, amelyen Iveta Radičová „győzelmet aratott" Ivan Gašparovič felett. Az Ivan Gašparovič köztársasági elnök újraválasztásáért folytatott kampányt a Robert Fico vezette Irány - Szociáldemokrácia (Smer - Sociálna demokracia) politikai mozgalom, valamint Ján Slota Szlovák Nemzeti Pártja (Slovenská národná strana - SNS) támogatta. A harmadik kormánypárt, a volt miniszterelnök, Vladimír Mečiar nevével fémjelzett Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom - Néppárt (Hnutie za demokratické Slovensko - Ľudová strana, HZDS-ĽS) a köztársasági elnököt ugyan nem támogatta, de nem is határolódott el tőle. Ennek ellenére valószínű, hogy főleg a második fordulóban a HZDS-szimpatizánsok zöme szintén a hivatalban levő köztársasági elnököt támogatta. Ezt nyilván elősegítette a Szlovák Nemzeti Párt által kiélezett nacionalista közhangulat is, amihez a miniszterelnök és a köztársasági elnök is hozzájárult, ha mással nem, legalább azzal, hogy nem határolódtak el egyértelműen a „nemzetiek” kampányától. A Szlovák Nemzeti Párt reprezentánsainak retorikája elsősorban abban merült ki, hogy felhívta a szlovák választópolgárok figyelmét: Iveta Radičová győzelme a dél-szlovákiai magyar autonómia potenciális veszélyével fenyeget. Néhány nappal a második forduló előtt ismeretlen személyek Dél- és Nyugat-Szlovákia településein olyan röplapokat terjesztettek, amelyek szerint Iveta Radičová „autonómiát ígért a magyaroknak”. Nem sokkal később hasonló tartalmú hirdetés jelent meg a médiában, a megrendelő ügynökség korábban Gašparovič köztársasági elnöki hivatalának is dolgozott. Végül kiderült, hogy a hirdetés tényleges megrendelője a Szlovák Nemzeti Párt volt. Ján Slota sajtótájékoztatón nyilatkozta a következőket: „beteg dolog lenne, ha a magyar kisebbség választana a többségnek államfőt”, és ettől a kijelentéstől sem a köztársasági elnök, sem a miniszterelnök nem határolódott el.2 A liberálisabb szemléletű szlovák véleményformáló elit körében általánosan elterjedt nézet, hogy „a magyarokkal és az autonómiával való riogatásra leginkább az északi körzetekben élő, a magyar nemzetiségű állampolgárokkal lényegében semmilyen 1. Az 515/2003.. számú törvény értelmében 2004-től a köztársasági elnöki (és más) választásokat az újonnan alakult 50 közigazgatási körzetben folytatják le. Lényegében ezek az új intézmények lettek az országos közigazgatás helyi szervei, s feladatkörükbe tartozik a választások megszervezése is. A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által elfogadott 221/1996. számú, a Szlovák Köztársaság területi és közigazgatási elrendezésére vonatkozó törvény értelmében korábban létrehozott 79 járásból többet összevontak. Dél- Szlovákiában az összevonás a Losonci és a Poltári (az új körzet: Losonc), valamint a Rimaszombati és a Nagyrőcei (Revúca) járást (az új körzet: Rimaszombat) érintette. Ellenkező irányú átszervezés csak egyetlen esetben történt, ez pedig az Érsekújvári járás esetében, amikor is a területét két új körzetre osztották Érsekújvár és Párkány központokkal. Amennyiben a losonci körzetet (a térképen LC rövidítéssel jelölve) két, egy nagyobb délnyugati (a korábbi Losonci járás) és egy kisebb északkeleti részre (a korábbi Poltári járás) osztjuk, az a területsáv, amelyen Iveta Radičová „győzelmet aratott” Ivan Gašparovič fölött, a teljes magyar-szlovák államhatár mentén, Pozsonytól Ágcsernyőig (Čierna nad Tisou) összefüggő egészet alkot. 2. Vagovič, Marek: Slota útočí, prezident mlčí (Slota támad, a köztársasági elnök hallgat). Sme, 2009. március 30. 166
