L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Győzni fogunk, mert nem azért éltünk itt ezer évet, hogy hitszegő, gaz ellenségeink kardcsapásai alatt egy igaz ügy szent harcában elvérezzünk. Győzni fogunk, mert nem hagyhat el a magyarok Istene, a hadak Ura, ki nemzetünket e földre vezette. És ha ma Csaba népe a hadak útján futva fut is a Hargita tövéből az Olt és Maros ezer éves meséket mormoló habjai mellől, Csaba népe a hadak útján térend oda vissza, diadalmasan, győztesen és a székely hegyek hófedte bércei felett ismét ott fog keringeni az ősi Turul és Emese álmodja is már gyönyörű álmát a szebb, a hatalmasabb Magyarország jövőjéről! Csak nekünk nem szabad álmodnunk! Álmodjunk bármilyen szépeket, fel kell ébrednünk, álmodjunk bármilyen rémeset, el kell felejtenünk: nem álmokra, ám nem is szavakra, de következetes akaratra és akaraterős tettekre van most szükségünk. Csaba népe és Csaba népével testvériesük szász testvéreink egy kis töredéke könnyes szemekkel, gondterhelten nálunk keresnek menedéket. Könnyeiket le kell törölnünk, homlokukról a gond redőit el kell simítanunk, nem érzésteli szavakkal, de tervszerű tettekkel, hogy csak egy érzés leljen helyet szívükben: idegenek között testvérekre, testvérek között új otthonra találnak, ha kell, még a szánktól elvont utolsó falat árán is! A hadak útján tova robogó katonavonat német parancsnoka utolsó üveg borát, utolsó szivarját adta oda menekültjeinknek. A tova robogó katonavonat német parancsnokának köszönetül, búcsúüdvözletül csak azon törhetetlen akaratunk tettekre váltandó elhatározását adhattam, hogy kötelességünket mi is, Árpád és Csaba népe, következetesen teljesítendjük a hadak útján és a hadak útjától távol: et si fractus illabatur orbis! Érsekújvár és Vidéke, 1916. szeptember 10. 1. p. Az áldozat készség (...) Most, hogy ellenségeink száma ismét szaporodott s véreink Erdélyből egy időre vendéglátásunkra szorulnak, határainkat, nemzeti becsületünket védő fiaink pedig fokozott mérvekben véreznek, - az áldozat készségünknek is fokozódnia kell. Páratlanul szép példájával jár elől e tekintetben Horánszky István ujlóthi rom. pat. plébános, aki minden felszólítás és buzdítás nélkül, csupán saját hazafias lelkének sugallatát követve, a háború kezdete óta buzgólkodik a Vörös-kereszt egyletünk érdekében. Minden év őszén társzekereken szállította be híveinek szeretet adományait kórházunkba sebesültjeink részére. Ez azt bizonyítja, hogy hívei szeretik és azt bizonyítja, hogy híveinek szeretetét önzetlenül átutalta a hazának. Adjon a jó Isten sok ilyen lelki pásztort édes hazánknak! Érsekújvár és Vidéke, 1916. szeptember 10. 1. p. A menekültek Az ország minden vidéke megtelik az oláh orvtámadás szegény áldozataival: Erdély menekültjeivel. Több mint 110 család jött hozzánk Menedéket, jó bánásmódot, támogatást kérnek tőlünk újváriaktól, akik messze esünk a háborútól, ahová nem ért el az árulók, esküszegők durva keze. 446
