L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet volt megérkezésük, éppoly megható volt távozásuk is. Könnyezve szálltak be a vasúti kocsikba. Ez a könny a legdrágább ajándék, a legőszintébb köszönet Trencsén város közönségének, mert a nép egyszerű gyermekeinek imádságos szívéből jövő őszinte hála és szeretet megnyilatkozása volt. Vajha tartós boldogság várná őket odahaza! Vajha épen várná őket az ősi ház, melynek meghitt kuczkójában csak mint szomorú emlék szerepeljen a vándorlás. Vágvölgyi Lap, 1916. november 12. 3. p. 19.20. Turócszentmárton: Északmagyarország Erdélyi menekülők érkeztek városunkba, hol természetesen a legmelegebb vendégszeretet várta őket. Az első két, mintegy 20 emberből álló csoport, nők, gyermekek és 1-2 idősebb férfi, itt lakó rokonaiknál és ismerőseiknél, közülük többen Pfaff Károly cellulosegyári igazgatónál, egy páran rövid pihenés után tovább utaztak, szept. 6-án 11 tagú csoport, mely a brassói cellulose gyár munkásainak családtagjaiból állott, a bútorgyári Vörös Kereszt fiúk-kórházban nyert elhelyezést. Úgy értesültünk, hogy egy négyszáz főből álló menekülő csoport érkezik e napokban Turócszentmártonba. Itt említjük meg, hogy Krasznay Ernő, színtársulatunk nobilis igazgatója a menekülők részére a színi előadások látogatására korlátlan számú, teljesen ingyenes belépő jegyet bocsájt kiosztás céljából a menekülők érdekében szervezett bizottság titkárának, Honéczy Sándor úrnak rendelkezésére. Kiemeljük, hogy az erdélyi menekültek felsegélyezésére a vármegyei bizottság gyűjtést indított, a gyűjtés a jövő hét folyamán fog a közönség körében körözött gyűjtőívekkel véglegesen lefolytattatni s a nyilvános nyugtázást lapunk útján eszközlendjük. Északmagyarország, 1916. szeptember 10. 3-4. p. Támogassuk egymást! írta: Szobolovszky István Nem találunk nemesebb érzelmet annál az érzelemnél, amelyből a kölcsönös segítség, támogatás fakad. A mostani nagy idők tág teret nyitnak az érzelmeknek. Ebből az érzelemből táplálkozik: a hadiárvák, hadiözvegyek, a hadirokkantak stb. támogatása, segítése. Ide sorozzuk azoknak a segítségét is, akiknek az ellenség tűzhelyeik, szülőföldjeik elhagyására kényszerített. Méltán számítanak honfitársaik támogató, segítő kezére. Hisz elhagyták mindenüket, ami nekik szent, kedves és életadó volt. Mindezt hazájukért áldozták fel. Erdély 440
