L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Haza Erdélybe! Napok kérdése csak s nem áll egyetlen román katona sem hazánk földjén. A harctéri jelentések egyik győzelmi hírt a másik után hozzák. Több helyen fatornyos hazájában üldözzük már a bocskoros felszabadítót. Nem csoda hát, hogy erdélyrészi menekültjeink türelmetlenül várják a napot, melyen viszontláthatják elhagyott otthonukat. A hatóságok intézkedései egyelőre még útját állják a visszavándorlásnak, de közeledik az óta, amikor teljesen megtisztul Erdély s mi osztozva örömükben boldog útjukra bocsáthatjuk menekültjeinket. Jó szívvel fogadtuk őket, bánatukat is megosztottuk, de megértjük aggódó vágyakozásukat az ő bérces szép otthonuk iránt. Vágvölgyi Lap, 1916. október 29. 4. p. Törvényhatósági közgyűlés (...) Végül a főispán [Szalavszky Gyula] elnöki megnyitója során a báni járás főszolgabírája mellé osztott Zsámbokréthy Lajos szolgabírót az erdélyi menekültek elhelyezése és az élelmezési szükségletüknek biztosítása körül szerzett érdemeinek elismeréséül tb. főszolgabíróvá nevezte ki, s ezzel a napirendre térést indítványozta (...) Vágvölgyi Lap, 1916. november 5. 1. p. Az erdélyrészi menekültek javára befolyt adományok - III. kimutatás. [A gyűjtés eredménye: 33.831,76 K] Vágvölgyi Lap, 1916. november 12. 2. p. Az erdélyrészi menekültek hazatérése Hála vitéz hadseregeinknek, a románok alattomos betörése Erdélybe rövid idő alatt visszaveretett s a sok ezer otthonát vesztett menekült visszatérhet elhagyott tűzhelyéhez. A városunkban és a környéken elhelyezett több száz székely menekült is örömtől és boldogságtól epedő szívekkel fogadta a kedves hírt, hogy rövidesen útra kelhet Erdély bérces honába. Az államvasutak által rendelkezésre bocsátott vonatokon folyó hó 10-én d. u. fél kettőkor indult az első csoport, a második pedig ma délután hagyja el városunkat. Elutaznak hát vendégeink, kik két hónapon át tartózkodtak körünkben. Hálatelt szívvel s kedves emlékekkel távoztak mindazok iránt, kik sanyarú helyzetükben segéllyel és vigasszal látták el őket. A menekültek elhelyezése és állandó ellátása körül kifejtett buzgó és szeretetteljes tevékenységért elismerés illeti a hatóságot, a Vöröskereszt-egyesület hölgyeit és városunk közönségét, mely nagy anyagi áldozatkészségével lehetővé tette a hatóságnak és az ellátást intéző, hogy élelemmel és ruhával bőven ellátta a segélyre szorult menekülteket. Közönségünk jó kívánságai kísérik őket visszatértük alkalmával is, hogy régi otthonukban csakhamar eltakarítsák a dúló csaták romjait s békesség és boldogság tegye zavartalanná életüket. Városunk áldozatkész közönsége megtette a magáét. Amikor két hónap előtt a kétségbeesettek százai ideérkeztek, nem csak jószóval, de jó szívvel is fogadtuk őket. Nem volt az ő gondozásuk nyűg senkinek. Száz ember száz baját, száz kívánságát jó indulattal és tapintattal tudta itt kezelni a hatóság és magános ember egyaránt. Az igaz, hogy maguk a menekülők is szerény, tisztességtudó nép voltak, akik nem élősködtek helyzetük sanyarúságával, de az adott helyzetbe beleélték magukat, - tudták, hogy szívesen látott vendégek. Amilyen megindító 439
