L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Alispáni időszaki jelentés [kivonat] (...) A jelentés bevezető részében beszámol az alispán arról, hogy a már harmadik éve dúló világháború a f. év augusztus és szeptember havában a háborúnak eddig nem ismert szomorú és fájdalmas mozzanatával ismertette meg vármegyénk közönségét. A f. év augusztus havának második felében ugyanis kormányhatósági intézkedés folytán 2100 galíciai menekült irányíttatott vármegyénkbe. A puhói, illavai, csaczai járásban elhelyezettek kivételével a többiek már Ausztriába irányíttattak. Ezen szerencsétlenek sorsa úgymond mindnyájunkban a teljes részvétet váltotta ki. De ennél sokkal bensőbb és fájdalmasabb érzéssel hatott mindnyájunkra azon erdélyrészi testvéreinknek a helyzete, akik évszázados alattomos ellenségünknek: Romániának az utolsó jelentés óta lefolyt időben bekövetkezett álnok rablótámadása következtében otthonukat veszítették és ugyancsak kormányhatósági intézkedés folytán vármegyénkbe telepíttettek és Trencsén sz. királyi városban, továbbá a trencséni és báni járás községeiben helyeztettek el. Erdélyrészi véreink a román betörés következtében hozzánk történt telepítése kétszeres fájdalommal hat reánk, mert hisz az a szomorú tény, hogy a múlt évi kárpáti orosz betörés után most hazánk gyöngyének, Erdélynek egy nagyrészét kellett - habár csak időlegesen is gonosz ellenségünknek át engednünk, - ép oly közelről érint bennünket, mint azokat, akik otthonukat vesztették és mert a legbensőbb részvéttel látjuk azt a szomorú valót, hogy az orvtámadás nálunk menedéket kereső véreinket - kevés kivétellel - úgyszólván mindenüktől megfosztotta. Majd kiemeli az alispán, hogy jelentése keretén kívül esik azon szánalmas körülmények ecsetelése, amelyek között erdélyi testvéreink körünkbe érkeztek. Ennek dac ára mégsem hallgathatja el, hogy közönségünk a minden nemes nyomor iránt fogékony szíve által indíttatva, a szenvedés és nyomor láttára teljes odaadással siet a hatóság segítségére és úgy az anyagiakban, mint erkölcsi tekintetben is lankadást nem ismerő buzgalommal munkálkodik közre a fájdalmak enyhítésén. Az állami segélyezés mellett a nagyközönség ezen nemes áldozatkészségének köszönhető azon nem csekély feladat, hogy a menekült testvéreink gyermekeinek nagy rész meleg ruhával és lábbelivel ellátható lesz és hogy iskolaköteles gyermekeik iskolázathatók. A hazánk területe védelmében folytatott harcoknak váratlanul rövid idő alatt bekövetkezett nagy sikere máris lehetővé tette azt, hogy a hozzánk telepített erdélyrészi véreink már közeljövőben visszairányíttassanak otthonukba. Az eseményeknek ezen kedvező fordulatán erdélyrészi testvéreinkkel együtt bensőleg örvendünk, mert ezzel nem csak az ő vágyuk teljesül, de jelenti is egyúttal azt is, hogy az oláh betörőktől dicső hála, csapataink és szövetségeseink erélyes és pompás lendületű előretörésének, nemsokára teljesen megszabadulunk... Ezek után rátér az alispán annak fejtegetésre, hogy a háborús közigazgatás legnehezebb feladatainak egyike: a közélelmezés ellátása fokozott mérvben foglalkoztatta és foglalkoztatja jelenben a közigazgatást. A múlt ellátási idény végén, tudniillik a folyó évi augusztus hó végéig terjedő időben a készletek hiánya folytán még a megállapított havi 36 vaggon lisztet sem kaptuk meg rendesen és egészében, de más élelmiszerek állottak rendelkezésre és így a régi termésről az új termésre nagyobb bajok nélkül tértünk át. Vágvölgyi Lap, 1916. október 29. 2-3. p. 438
