L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Nyugodj meghál-maaakült karavánt — De ne nyugodj te harcos olein! Verd meg! verd meg!, ahogý verni lehet Gyalázatos, zsivány ellenedet, Ne hagyd, ne tűrd szentelt földeden! És jöjj haza végre, va lakára! S törjön össze valamennyi kard! Egy maradjon csupán utoljára, Azzatl véssed fel uz ég boltjára Imánk: Isten! áldd meg a magyart' Deési Sándor. Nyugatmagyarországi Híradó, 1916. szeptember 16. 4. p. Erdély jövője és a telepítések Irta Hollóssy István dr. Lángba borított falvak, menekülő aggok, gyermekek, a védtelen Erdély pusztítása azt mutatják a huszadik századnak, hogy immár a latin fajrokonság eszméje is megteremtette gyümölcsét keleti határainkon. A szláv eszme délnyugati határainkat borította lángba, mikor a trónörökös pár vérével akarta öngyilkos fegyvereit győzelemhez juttatni. És most, amikor a világháború harmadik évében a latin eszme is megismételte a szarajevói öngyilkosságot végtelen aggok és gyermekek ellen, még nagyobb elvetemültséggel és fokozottabb arányokban egyenesen a székely nép kipusztítását célozván, akkor lehetetlen be nem látnunk, hogy ez a tény, akármilyen fájdalmas is minden magyar ember szívére nézve: de a felszabadulás jellegével bír a magyarságot és Erdély jövőjét illetően. A múltra visszatekintve azt látjuk, hogy már kiindulási pontjainkban is eltértek az igazságtól a szláv és a latin eszme tervezői. Eltértek erkölcsi téren és eltértek történelmi téren az igazságtól. Erkölcsi téren akkor tértek el az igazság útjáról, amikor arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a szláv és a latin eszme arra való, hogy minden népet, amelyik nem hozzájuk tartozik, vagy nem akar önként beléjük olvadni, meg kell gyűlölni, meg kell semmisíteni. Amikor Európában megalapította a magyarság a testvéri összetartozandóság elvei szerint a legszebb állameszmét, akkor még meg sem értették a latin népek, hogy hiszen a kereszténység elveivel a magyar állam van a legbensőbb összhangban, holott a latin világuralmi elvek az erkölcstelen, az embertelen, az igazságtalan pogánykori célokat szolgálják és veszélyeztetik az emberiség jólétét, boldogságát s a krisztusi eszmék jövőjét, íme, a latin és szláv világuralmi eszmék hova juttatták az emberiséget. Tagadhatatlan világtörténelmi tény, hogy mind a latin mind a szláv társadalom letért a krisztusi eszmék ösvényéről, jóllehet azoknak tulajdonosai gyanánt szerepelnek, mert úgyszólván monopóliumszerűleg kezelik azokat. A magyarság, főleg a sokat ócsárolt, a figyelembe nem vett magyar nemzeti állameszme azonban fényesen kiállotta a tűzpróbát és ezer évi tanulságoknál sokkal érthetőbben, újból beigazolták a világháború lélekrázó eseményei: hogy Árpád magyar nemzeti állama, amely a népfajok testvériségét, jogegyenlőségét, vagyis a fejedelem családjához és egymáshoz békében is köteles összetartásnak elvét vette alapul, olyan szilárd alkotásnak bizonyult, hogy azt még a királyellenes főurak hatalom vágya, kapzsisága és a Werbőczy-féle népirtó törvények rosszakarata sem bírták megsemmisíteni. Az a sok szenvedés, az a sok véráldozat, amelyeket a magyar nemzettől és főleg most Erdélytől követel a sors, meg kell hogy hozza kárpótlását, nagy jutalmát, mert az erkölcsi világrend kormányozza a nemzetek sorsát. És hogy ha az eseményeket mérlegeljük, azt be kell ismernünk, miszerint a magyarság nagyrészben önmaga az oka, hogy nem boldogult, hogy nem érvényesült. 376
