L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Erdélyben épúgy mint Délmagyarországon volt inkább széthúzó a hazai társadalom, ennélfogva úgy a délvidéki mint az erdélyi magyarság szenvedései meg fogják hozni a nagy változást, mert soha semmiféle iskola, soha semmiféle varázslat nem lett volna képes azt a csodát megcsinálni, hogy hivatásának öntudatára ébredjen minden magyar, német, oláh, horvát szerb nyelvű magyar állampolgár. De a szarajevói orgyilkosság (sic!) és az erdélyi orvtámadás rettenetes bűnhődése egyformán lesújtó lett azokra nézve, akik a testvéri összetartozandóság szent eszméjére, őseink földjére törtek. Amit Erdély és Délmagyarország nem tudott elérni évszázadok alatt, ezerszer megújított könyörgései dacára sem: most azt meghozzák majd neki az egész művelt világ érdeklődése és a világháború legnagyobb tanulsága. Nevezetesen annak belátása, hogy ha a magyarságot erősítették volna a Délvidéken és Erdélyben, ahelyett hogy a szláv, latin és germán eszméket támogatták volna a magyarsággal szemben - akkor ez a világháború nem következett volna be soha Európa népeire. Délmagyarországon és Erdélyben a magyarság megerősítésen a telepítések révén tehát nem csak elsőrendű magyar nemzeti kötelesség, hanem a németeknek, sőt Európának is érdeke... Nem szabad Erdélyt ezek után mostoha gyereknek tekinteni és külföldi telepítési bankok kezére juttatni. A testvéri összetartozandóság próbáját még most kibírta állani Erdély: de Isten kísértés lenne tovább is úgy hagyni a nemzetiségi arányok számait, mint ahogy azok most vannak s főleg ahogy a külföldi telepítési bankok tervezik. Akkor előállana ismét az a nagy veszedelem, ami a Délvidéket fenyegette, ahol a szláv eszmét növelték nagyra a testvéri összetartozandóság helyébe, vagyis a magyar nemzeti eszme helyébe. Végtelen nagy szerencsétlenség lenne, hogy ha a magyarság nem tiltakoznék e törekvések ellen e rettenetes nagy leckék után sem. (Városok Lapja) Nyugatmagyarországi Híradó. 1916. szeptember 20. 3. p. Honvédeink - az erdélyi menekülteknek. A pozsonyi honvédezred lábbadozó osztaga már a minap nagyobb összeggel szerepelt azoknak névsorában, akik az erdélyi menekültek javára indított gyűjtésünkhöz hozzájárultak. Kiss Aladár ezredes, a lábbadozó osztag parancsnoka most ismét tekintélyes összeget küldött be szerkesztőségünknek következő levél kíséretében: Pozsony, 1916. szeptember 18-án. A „Nyugatmagyaroszági Híradó” tekintetes szerkesztőségének Helyben Mellékelve küldök 584 koronát, azaz ötszáznyolcvannégy korona és 30 fillért azon kérelemmel, hogy ezen összeget, mint a helybeli 13-as honvéd lábbadozó osztag mezőgazdasági szabadságra távozó legénységének önkéntes adományát alább részletezett hazafias célokra eljuttatni kegyeskedjék: 495 K és 30 fillért a Pozsony városában levő erdélyi menekülteknek, 33 koronát a hadiözvegyek és árváknak, 56 koronát a háborúban megvakult hőseinknek. 377
