L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet 19.14. Nagyszombat: Nagyszombati Hetilap Az erdélyi menekültek hosszú vonatja pénteken beállt a mi állomásunkra is. Hatvan egynéhány kocsiból állott. Majd mind a legszükségesebb dolgokkal telirakva. Szomorú kép volt, amint ott a vasúti kocsikban kellett tartózkodniok. Váratlanul jöttek, senki nem tudott róluk, senki még tán nem is gyanította jöttüket. Hirtelen volt a menekülésük, hirtelen a megérkezésük. A hatóságok, amelyek a galíciai menekültekről gondoskodtak, ezekről, a mi véreinkről se feledkeztek meg, de a hirtelenség sohase megfontolt. A közönség elsősegélyakcióját remélhetőleg felváltja a hatóság rendszeres gondoskodása. Mert hisz a közönség is sokat szenved, s rendszeresen a segélyezést is a mi közönségünk nem bírja ki. - Akik állandóan segíthetnék, a gazdagok, akiknek a háború áldás, azoknak a zsebe is, a szíve is becsukódik. - A szegény ember meg segítene, mert a szíve arany, de nincs miből. Mikor egy-egy kiló lisztért egész csaták folynak, amikor éhező gyerekekről gondoskodó anyák éhségükben majd a szemüket sírják ki, amikor a pénzzel járnak boltról-boltra s nem kapni, akkor ez a szegény nyomorult közönség mit segíthet? Hisz köztünk és a menekültek között csak az a különbség, hogy mi legalább bizton hajtjuk le fejünket, de eleség, a Haditermény, a nagy, a gazdag, a milliós Haditermény r. t. gondoskodásából nekünk is alig jut. - Ők csak az életüket, s néhány rongyocskát hozhattak magukkal. Ott veszett mindenük. Szerencsétlen sorsüldözöttek, a háborúnak ártatlan mártírjai, - esengve jönnek hozzánk: szegénységünket megosztjuk veletek, de többet igazán a lelkűnknél, a veletek együttérző magyar szívünknél nem adhatunk. Akik adhatnának, azoknak nincs se érző, se magyar szívük. Nagyszombati Hetilap, 1916. szeptember 3. 3. p. A menekültek ellátása körül f. hó 1-én mindenki, aki csak tehette, kivette a részét. - A város gyűjtést rendezett a kereskedőknél, hüvelyest, árpagyöngyöt, kenyeret és sok egyéb élelmicikket szedett össze. Oroszlán részét azonban az itteni cukorgyár vette ki, mely egy disznót öletett, kolduskását, húst, kenyeret, stbit osztatott a hajléktalanokká váltak között. Nagyszombati Hetilap, 1916. szeptember 3. 3. p. Kérelem. Amit nem vártnak, amit nem hittünk, bekövetkezett. 'Erdélyt megtámadta a bitszegö, ravasz oláh 1849. keserves tapasztalatai okalva, székely véreink, javarészt védtelen uő és gyermek — a férfiak a harcmezön küzdenek — csak a legszükségesebbeket kapva magára, dobva gyermekére, menekült hozzátik. Adtunk nekik hajlékot, ellátjuk őket De ruha kellene még, iugecske, cipöcske a didergő, fázós gyermekeknek. Felkérjük a jótékony emberbarátokat, hogy viseltes, nélkülözhető ruháikat, lábbelijüket, fehérneműjüket minden nap délutáni 4-5 óra között az Albertiamban adományként elhozni szíveskedjenek. Szíveskedjenek ezenfelül az ellátás céljaira szükséges pénz és természetbeni .adományokkal is támogatni a neme* célt. , A pénzt kérem az én nevemre címezve küldeni, a természetbeni adományokat pedig az Albertiamba elhozni vagy a segélyző bizottságra címezve odairányitom. isten áldása legyen a jószivü adakozókon. Nagyszombat, 1916. szept. 9. Kiás János biz. elnök. Nagyszombati Hetilap, 1916. szeptember 10. 1. p. 341
