L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Az erdélyi menekültek. Nem várt, nem is sejtett pillanatban, mint a vércse, csapott le rájuk a rabló, hálátlan szomszéd gyilkot szorongató keze. ...Még csak egy hete vannak nálunk, de ez az egy hét is hozzánk fűzte. Igazán megható az a gondoskodás, ahogy ezekről a szerencsétlenekről gondoskodott a város közönsége. Nem mondhatja senki, hogy mostohák vagyunk velük szemben, nem vetheti a szemünkre, hogy nem tettünk meg annyit, amennyit módunkban állott megtenni. - Nincs sok elajándékozni valónk, de ami van, azt szívesen hoztuk össze.. - Páratlan buzgósággal dolgozik a helybeli állomás főnöke, Sárkány Adolf, aki a vasutasok élén gondoskodik az első napok legszükségesebb teendőiről. A városi hatóság a rendőrkapitánnyal az élen minden lehetőségeset elkövet, hogy ezek a szegény magyar testvéreink minél előbb normális viszonyok közé jussanak. Az Albertinumban, s Sport Egylet és az Erzsébet Szálló kerti helyiségeiben helyezték el tömegesen őket. Az előkelő családoknak a városban kerestek üres lakást. így a főtemplomi karnagy, aki jelenleg a harctéren időzik, lakását is kiürítették egy menekült család részére, míg házi állatjaikat a plébánia istállóiban helyezték el. - A róm. kát. elemi és a polgári iskola helyiségei tömve vannak. Ebből kifolyólag a helybeli érseki főgimnázium igazgatója sürgős kérelemmel fordult a Bíboros Hercegprímáshoz, hogy a főgimnázium helyiségeit délutáni előadásokra engedje át a helybeli községi fiú polgári iskolának. Ezt a kérelmet a Bíboros Főpásztor minden bizonnyal teljesíteni is fogja. - A lakosság ellátja a legszükségesebb élelmiszerekkel, míg t. i. a városi új élelmezési bizottság nem lesz abban a helyzetben, hogy rendszeresen láthassa el. A heti és az országos vásár alkalmával a gyűjtők végig járták a piacot és a kereskedéseket s könyöradományokat kértek, nem volt senki, aki ezeken a szegényeken meg ne könyörült volna. A városban lévő körök és egyletek szívesen felajánlották helyiségeiket erre a célra. Igaz, hogy még nem vették igénybe őket, de a tömegesebb menekülés esetén tessék csak igénybe venni. Mennyi család elfér a helybeli négy társadalmi kör tágas és az egyletek helyiségeiben. S itt ne tessék néhány tagnak kényelmére tekinteni, a rendkívüli szükség rendkívüli segítséget követel. - A gondoskodás küldésben szépen halad előre ha ily nagy dolgot nem is lehet egy csapásra megoldani, bízunk benne, hogy rövidesen a legpraktikusabban el intéződik minden kérdés. Nagyszombati Hetilap, 1916. szeptember 10. 3. p. A „Hangya” kirendeltsége és az erdélyi menekültek Impozáns módon, igazi úri gesztussal igyekszik a „Hangya” helybeli kirendeltsége a szegény erdélyi menekülteken segíteni. Jóllehet, a „Hangya” központja a segélyezést 10.000 koronával megváltotta, mégis megengedte, hogy a nagyszombati kirendeltség ezen a címen 2000 koronáig megterhelje a jótékonyság számláját. A kirendeltség főnöke, az áldott lelkű bőkezű Mocsáry rögtön összeíratta a szükségleteket. A menekültek kaptak zománcozott edényt a főzésre és tányérokat, evőeszközöket, élelmi cikkeket. Nagy társzekerekkel hordták szét ezt a sok ajándékot nékik. Ügy halljuk, hogy ezzel még nincs lezárva a „Hangya” jótékonysága. - Megindító, hogy a központ, mely pedig csak a közraktár szerepét viszi, városunkban ily áldásosán működik. A háború eleje óta nem volt hét, nem volt hónap, hogy jótékonyságukkal ne találkoztunk volna, ezzel a legújabb segélyakciójukkal pedig minden elfogulatlan magyar embernek elismerését és háláját vita ki ezen altruisztikus társadalmi népmentő szervezetünk. Nagyszombati Hetilap, 1916. szeptember 10. 3. p. 342
