L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet Marcsa József fűszerkereskedő 20 K, Elbert Ignácné 10 K, Milch Dezsőné 10 K, özv. Weisz Pálné 5 K, Majorovich Esztike 2 K, F. P. 2 K, Baranyai István 5 K, S. A. 10 K, Békeffy ezredesné 10 K, Tuba János 50 K, Kiss Gyula 20 K. Hálás köszönetünk a nemesen gondolkozó adakozóknak! Adakozzunk! Komáromi Lapok, 1916. szeptember 2. 4. p. A menekülteknek A Komáromi Első Takarékpénztár és a Komárom Vidéki takarékpénztár igazgatósága ezer-ezer koronát szavazott meg az erdélyi menekültek részére. Komáromi Lapok, 1916. szeptember 2. 5. p. Nyissuk meg a szíveinket! Erdélyi véreinket kizavarta békés otthonukból a román hordák betörése. A Kárpátok szorosain özönlik befelé a rablógyilkosok nemzetsége s időbe telik, míg megállíthatjuk és véres fejjel visszakergethetjük őket saját odúikba. Sok ezer határszéli magyar volt kénytelen megkóstolni a menekülés keserű kenyerét. Egy szál ruhában, minden segélyforrás nélkül hagyják ott sokan a családi tűzhelyeiket, hogy kitérjenek az ellenség ádáz dühe és vérszomjú kegyetlensége elől... Ezek most mi reánk, a mi vendégszeretetünkre, a mi rokoni támogatásunkra vannak utalva, hogy addig is, míg kitombolja magát az erdélyi háború vérzivatarja, menedéket leljenek és oltalmat találjanak a mi falaink között, melyekhez még nem jutottak el a harc véres borzalmai... Ki lenne olyan kőszívű, oly embertelen és gonoszlelkű, aki becsukná ajtaját otthonukból elűzött magyar testvéreink előtt. Kinek a szíve nem esik meg a legnagyobb szerencsétlenség látásán, mely embert érhet. Ki ne osztaná meg szűkösen kimért kenyerét azokkal, akiknek az élet e drága magjából semmi sem jutott? Abban a hiszemben tesszük fel ezeket a kérdéseket, hogy az arra adandó válasz méltó lesz hozzánk magyarokhoz. Az erdélyi menekültek nem fognak szükséget szenvedni. Ha nincs is bőség, a kevésből is juttatunk nekik jó szívvel, testvéries érzéssel. Jutni fog nekik a mi kenyerünkből, a mi családi tűzhelyünk melegéből, a mi szeretetünkből. Sok ezer ember tart felénk az ország keleti széléről. Olyanok, kiket még nehezebb megpróbáltatások értek, mint a milyenekben nekünk volt részünk. Magyarok! Magyar testvérek! Nyissuk meg a szíveinket szerencsétlen véreink előtt. S ha a szíveink megnyílnak, meg fognak nyúlni az ajtóink, a zsebeink, az erszényeink is. Az áldozatkészség nemes érzését egyformán gyakorolni kell most szegénynek és gazdagnak, mert ránk nehezedtek íme a háború legnehezebb napjai és csak úgy lehet súlyuk a história mérlegén, ha megtelnek a mi leikeink erényekkel, nemes érzésekkel, emberfölötti önmegtagadással. Magyarok! Magyar testvérek! Aki most süketen ereszti el füle mellett az irgalmasságra hívó szózatot, bizony ellensége az a saját hazájának. Siessünk hát segítségére otthonukból kizavart erdélyi testvéreinknek és ne legyen egy is, aki mostoha testvérnek érezné magát itt közöttünk! Minden külön kommentár nélkül, a ránk következett események súlyának teljes tudatában, melyet mindannyian egyformán érzünk, ideiktatjuk a polgármester e tárgyban kiadott alábbi hirdetményét: 266
