L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet A kétéves háború már megedzett bennünket annyira, hogy semmin se csodálkozzunk. Legkevésbé csodálkozunk hát az úgynevezett román hadüzeneten, mely még formájában is kigúnyolta a nemzetközi jog bevett szokásait. Előbb kezdték el a háborút, mintsem megüzenték. Augusztus 27-én este 9 órára tűzték ki a terminust, s fél kilenckor már elkövették az első hőstettet, legyilkolták a predeáli fegyvertelen magyar vasutasokat, férfit, asszonyt, leányt, gyereket. Szuronyrohamot intéztek ellenük s a szuronyroham fényesre sikerült... Talán sietett egy kicsit a román parancsnok úr órája, azért esett meg a vérfürdő már fél kilenckor és nem fél órával később... A vén idő, mely bizonyára sok öldöklést, sok becstelenséget látott már hosszú életében, megcsóválja most bozontos ősz fejét, s maga is elszörnyülködik a gazság és bestiális kegyetlenség ez égbekiáltó román példáján... Csak mi magyarok álljuk a veszedelmet rendületlenül, férfias nyugalommal... Felnézünk az égre, keressük az isteni igazságot, s a becsületes ember bizakodásával szemléljük az erdélyi széleken felgyúló lángokat... Egy ellenséggel több vagy kevesebb, nekünk már mindegy. Elbánunk azzal is, különösen az olyannal, mely csak az orgyilkos alattomossága révén juthatott ideig-óráig egy kis hadisikerhez. Fáj a lelkünk, de azért nem rendül meg. Sajog a szívünk, de azért nem lágyul el. Az igaz férfiú a legnagyobb veszélyek közepette mutatja meg a maga nemes tulajdonságait. Mi magyarok pedig igaz férfiak vagyunk s Erdélyért, Magyarország drága gyöngyért mindannyian örömmel áldozzuk vérünket... Az orosz aranytól elkábult, az első betörés olcsó sikereitől megrészegült Románia most éli a háború mézes heteit. Bukarest utcáin tombolnak és üvöltenek az örömtől. A mámor azonban gyorsan el fog szállni, s a román gazság elveszi méltó büntetését. Csak egy kis idő kérdése az egész, éppen mint a román hadüzenet. És csöndes lesz Bukarest és Bratianu úr társaival együtt menekülni fog a lámpavas elől Oroszország felé... Mert van még magyar szurony és van még isteni igazság... Komáromi Lapok, 1916. szeptember 2.1. p. Jönnek erdélyi testvéreink! Szeretettel fogadjuk őket! Gyűjtési akciónk. Eddig befolyt 544 korona. A kincses Erdélyből ontják a vonatok Csaba királyfi unokáit, a hős székely katonák agg szüleit, feleségeit, apró kis gyermekeit. Brassótól fölfelé Kolozsvár-Arad-Nagyváradon át először Budapestre menekültek - azután tovább jöttek a biztos védelmet nyújtó Dunántúlra, ahol a székely és szász testvéreinket tőlünk telhető meleg szeretettel fogadjuk. Komáromba is - mint értesülünk - a közeli napokban érkeznek menekültek. Mi sem maradhatunk tétlenek. Elhatároztuk ezért, hogy menekülő testvéreink számára gyűjtési akciót indítunk. A Komáromi Lapok a maga részéről ötven koronával nyitja meg a gyűjtést és kérve kéri Komárom vármegye és Komárom város hazafias közönségét, hogy minél hamarabb juttassa ide adományait, melyeket mi ötszáz koronánként fogunk a segélyezés céljaira kiutalni. A Komáromi Lapokhoz a mai napig az erdélyi menekülő testvéreink részére az alábbi adományok folytak be: Kürthy István főispán 50 K, Fried Jenő 200 K, Grünfeld Adolf 100 K, Komáromi Lapok 5 K, 265
