L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
1. Bevezetés
Bevezetés a mai napot megsirassák... Mert Rákóczinak aranyát, a Bethlenek ezüstjét, Erdély bányáinak dús kincseit csak az utolsó magyarnak a holttetemén keresztül vehetik birtokukba.'2 A Kassán megjelenő lapok kiemelten foglalkoztak a Brassói történésekkel, a Felvidéki Újság például beszámolt Brassó kiürítéséről is, miszerint „körülbelül 12 000-en hagyták el a várost a legnagyobb rendben, tolongás és izgalom nélkül”.12 13 Ez nem volt véletlen, hiszen a kassai színtársulat a támadás idején éppen ebben a városban vendégszerepeit, így a színészeket közvetlenül érintették az események, ők is a menekültek között voltak. A színészek és a társulat vagyonának további sorsával részletesebben egy külön fejezetben foglalkozom majd. A román támadás híre - nagyon ritka kivételtől eltekintve - központi helyen, a címlapokon szerepelt a lapokban, s több sajtóhír tanúsága szerint a főispáni hivatalt telefonon értesítették, amint arról többek közt a Rimaszombatban megjelent Gömör-Kishont című megyei lap is beszámolt: A román hadüzenet híre hétfőn, augusztus hó 28-án délelőtt 11 órakor érkezett hivatalos formában Rimaszombatba, amikor is a miniszterelnöki sajtóosztály távbeszélő útján közölte a főispáni hivatallal. Pár perez múlva már publikálva lett a „Gömör-Kishont” hareztéri táviratait közlő táblán, ifj. Rábely Miklós könyvkereskedése előtt. Csakhamar nagy tömeg olvasta a híradást, s a katonaság is élénk érdeklődést tanúsított s egyértelmű megbotránkozással vették a gaz román orgyilkos cselekedetét.'4 A főispáni hivatalból valószínűleg a járási illetékesek közvetítésével bizonyára valamennyi település hatóságához eljutott valamilyen úton a hír a támadásról, így a lakosságnak is közvetlen tudtára adták. Néhány sajtóhírben indokolatlan menekülésről is szó esett, ami megnehezítette a lakhelyüket valóban elhagyni kénytelen menekültek helyzetét. A Rozsnyói Híradó is említést tett erről a problémáról: Meg kell állapítanunk továbbá, hogy a román csapatok csak a határszéli területig jutottak el, így az első napok pánikjának sajnálatos, bár érthető következménye volt, hogy oly területekről is elmenekültek a magriadt emberek, ahonnan nem kellett volna menekülni és amelyeket remélhetőleg, sőt szinte bizonyosan sohasem kell elhagyniok. Mert ott a magyar hősiesség védelme alatt teljes biztonságban érezheti magát a polgári lakosság. A megokolatlan menekülést azért kellett felhoznunk, mert ez megnehezítette azoknak a biztonságba jutását, kiknek valóban szomorú okuk volt rá, hogy családi fészkeiket és házi tűzhelyüket elhagyják...15 12 Ez a mi háborúnk! Várvölgyi Lap, 1916. szeptember 3. 1. p. 13 Brassót kiürítették. Felvidéki Újság, 1916. augusztus 31. 1. p. 14 Gömör-Kishont, 1916. szeptember 3. 4. p. 15 Román harctér. Rozsnyói Híradó, 1916. szeptember 10. 1-2. p. 20
