L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
Melléklet A magyar közgazdasági politika alfája és ómegája az volt, teremtsünk, ha kell mesterséges úton, rengeteg eladósodás árán városokat és gyárakat. A városi lakosság gyarapodását, s a mezőgazdasági népesség stagnálását minden népszámlálás után örömmel üdvözöltük s arra nem gondolt senki, hogy a külföldi tapasztalatok szerint a népszaporodás fordított arányban áll az iparosodással. Arra nem gondoltak, hogy a városban született és nevelkedett gyerekek csenevészebbek és így a nemzeti védelem számára kevesebb katonát állítanak ki. De menjünk egy lépéssel tovább. Tudjuk azt, hogy különösen a kisgazdacsaládoknál nagy a gyermekáldás. Mióta sürgeti a gazdaszövetség a telepítés ügyét mindhiába? A magyar faj szaporodásának erre a legtermészetesebb eszközére pénz soha nem volt, még a költségvetésbe beállított tíz millió koronát is törölték, holott ugyanakkor az ausztráliai és marokkói hajójáratokra öt millió új szubvenciót adtak a profitraéhes hajótársaságoknak. Az apró fakeresztek nagyüzemű gyártása tehát nem a román betöréssel kezdődött ebben az országban. E szomorú tényben csak kicsúcsosodott és szemlélhetővé vált az a politika, amely a gyermekek tömegsírjához vezet. Csak a háború okozta emberpusztulás közepette vált érzékelhetővé ez a nemzetgyilkolás, amelyhez, mint állandó jelenséghez, mindenkinek a szeme úgy hozzászokott már, mint ahogy a harctéri orvos elfásul a sok szétroncsolt emberi test látásán. Talán éppen az isteni Gondviselés ujjmutatása volt ez a tömeges gyermekáldozat, hogy észretérítse a közömbössé vált társadalmunkat és a felelősség tudatát minden egyes leikébe beoltsa a nemzet életerejének pazarlásával szemben. De a belátás magában nem elégséges, itt nem vádemelésre, nem mentegetődzésre, nem frázisra, hanem tettekre van szükség. A társadalmat csak akkor mentesítheti lelkiismerete az erdélyi gyermekpusztulásban való bűnrészesség alól, ha ezeknél a szerencsétlen földönfutó gyermekeknél azonnal megkezdi a mentés munkáját, amely a háború után kell, hogy állandósuljon és Magyarország minden vidékének kicsiny gyermekeire kiterjedjen. Felvidéki Újság, 1916. szeptember 30. 2. p. Erdélyi gyermekek megmentése RufFy Pál dr. miniszteri tanácsos nyilatkozik a mentési akcióról. Az egész országban érthető és rendkívüli izgalmat keltett Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspöknek a főrendiházban tett ama kijelentése, hogy mintegy nyolcezer gyermek pusztult el a menekülés nagy zűrzavarában és szenvedéseiben. - Azóta már hivatalos statisztika megcáfolhatatlan adatai alapján kimutatást nyert, hogy a nemes püspök információk alapján tette meg megdöbbentő kijelentését, mert a gyerekek halálozási aránya a menekülés idején se volt nagyobb a rendes, normális időkben megszokott arányszámnál. E megnyugtató hivatalos felvilágosítás mellett fel kell jegyezni, hogy minden tekintetben a legkörültekintőbb és legszorgosabb munka folyik az erdélyi gyermekek megmentése érdekében. Az állami gyermekmenhelyek országos felügyelője dr. Ruffy Pál miniszteri tanácsos személyesen irányította a gyermekek biztonságba helyezésének és ellátásának sok gondot és fáradságot igénylő nagy munkáját. Ruffy tanácsos a mentési akciókról a következőket mondta: Az erdélyi betörés első izgalmas napjaiban a marosvásárhelyi gyermekmenhelyről a menekülő hozzátartozók nagyon sok gyermeket kivettek, később azonban, amidőn megnyugtatták őket, ismét elhelyezték a gyermekeket. A marosvásárhelyi menhely most is zavartalanul működik. A kiürített területekről összegyűjtött gyermekek jó részét mi szállítót -147
