L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
19. Melléklet
19. Melléklet 19.1. Majláth Gusztáv gróf erdélyi püspöknek a főrendiházban elmondott beszéde és annak visszhangja Apró fakeresztek Fenségesen komor jelenet a főrendiházban. Erdély katholikus püspöke nyolcezer apró lelket, nyolcezer kicsiny magyart kér számon attól a láthatatlan szellemtől, amely Erdély koldusbotra juttatásában a legfőbb szerepet játszotta. A szelídlelkű főpap nem vádol senkit. Nem azért, mert a felelősség mögötti bujkálás miatt az igazi károkozót úgysem tudná pellengérre állítani, hanem mert egyházának tanítása szerint „Istené a bosszú” s a lelkiismeret vádoló szava nagyobb büntetés lesz a magyarság gyilkosain, minden emberi gáncsnál vagy felelőségrevonásnál. A megidézett lelkiismeret tényleg megmozdult. Különféle cáfolatok jelentek meg, nagyrészt filius ante patrem, mert hiszen még a menekültek összeírása sem nyert befejezést, s így ezidőszerint senki sem tagadhatja, hogy a vad, fejvesztett futás közben, kicsik és nagyok közül hányán vesztették életüket. Az erdélyi tömegsírok apró fakeresztjei majd csak a háború után kezdenek beszélni, ha ugyan minden kicsiny halottnak jutott ebből a megtiszteltetésből és nem alusszák alig megkezdett életük befejező álmát többedmagukkal, mint a segesvári második csatatéren tömegsírokban. A statisztikai kimutatások szerint a magyarság vére kettős fronton folyik. Kint a csatatéren és bent az országban. A születések száma jócskán alatta marad a halálozási arányszámnak, s ebben nagy része van a gyermekhalandóságnak, amely minálunk békeidőben is elijesztően nagy, úgyhogy ha egy új Heródes egy-egy vidék gyermekeit lemészároltatta, akkor is nyugodt lélekkel mondhatná el, semmivel sem léptem túl a rendes halálozási arányszámot. Különösen falun, amely pedig külföldi és belföldi tapasztalás szerint a gyermekáldás melegágya, nincs gyógyszertár, nincs segítség a szegényebb sorsú anyák és kisgyermekek számára. Csoda-e, ha az összes halálozásoknak 90 százaléka az öt éven aluli gyermekekre esik? Ezen szomorú tényen sürgősen változtatni kell. A gyermekvédelem sohasem lehet olyan drága, hogy jövedelmező, a legjövedelmezőbb befektetés ne lenne az állam és társadalom számára. A világháború legfontosabb tanulsága az a köztudott, hogy az országot nem a pénzeszsákok, nem a kivitel és a behozatal fényes mérlege, hanem csakis a lakosságnak ellenállóképessége képes megoltalmazni kint a harctéren és bent a termelésben. Ha nálunk oly rettenetes pazarlás nem folyt volna a háború előtt az emberi munkaerővel, ha az apró fakeresztek százezrei nem sorakoztak volna egymás mellé, ha külföldi és belföldi ügynökök együttes munkája egész hadtesteket nem liferált volna Amerikába, hogy ott most miellenünk muníciót gyártsanak, bizony másképp állnának a harctereken is.
