L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
12. A menekültek visszautazása
A menekültek visszautazása még mindig tartózkodtak erdélyi menekültek Gömörben, akik nem térhettek viszsza otthonukba, tehát ellátásuk biztosítása érdekében továbbra a lakosság segítségét kérték: Gömörben még mindig vannak oly szerencsétlen erdélyiek, akik otthonukba nem térhetnek vissza s ezeknek segélyezése a társadalom kötelességét képezi. Mivel ezen segélyezés állandó és tetemes összeget igényel, a gyűjtés befejezettnek nem tekinthető és a jótékony hívek adományait hálásan veszi a központi segélybizottság. Az adományok dr. SoldosBéla várm. II. főjegyző, bizottsági pénztárnok czímére küldendők.303 A Losonci Újság - a menekültek hazautazásával kapcsolatos hírekre reagálva néhány más laphoz hasonlóan - hosszabb írásban foglalkozott az erdélyiek visszatérésével az egyik október végi számában. Egyrészt ecsetelte a románok által megszállt területeken okozott károkat, másrészt felhívta az olvasók figyelmét, hogy az ország lakosságának továbbra is segítenie kell a menekülteket és hozzá kell járulnia az újjáépítés költségeihez is, s visszautazok ellátása ugyancsak fontos kötelessége a lakosságnak: Eszünk ágában sincs politizálni. Erdély sorsa nem politika, hanem nemzeti érzésünknek a dolga. Erdélybe gálád és alávaló módon betörtek a románok és erre százezreknek menekülniük kellett. Az egész ország elárasztott erdélyi menekültekkel és ezek az erdélyi menekültek - mint tudjuk - egyes közigazgatási bajokon és akadályokon kívül csak a magyar nép vendégszeretetében, szimpátiájában, rokonérzésében részesültek. Mindenütt, ahol erdélyi menekültek laktak, a legnagyobb öröm és a legnagyobb büszkeség hangjain mondták az emberek, hogy Erdély felszabadult. Mire e sorok megjelennek, valószínűleg már egyetlen román katona sincs Erdély ősi földjén, a román árulás első és egyetlen eredménye eltűnt a föld színéről és a román nemzet a vad és elvakult román politikusok már közelükben hallják az ágyúkat dörögni. Vége a nagy román eszmének, vége a diadalmasan hirdetett hadjáratnak, vége minden hencegésnek, most jön a bűnhődés. És mire a magasra emelt sújtó ököl lefog sújtani, addigra erdélyi honfitársaink már saját lakóhelyükről fogják nézhetni a románok pusztulását, az irtózatos bosszút, amit a szövetségesek e gálád árulásért Románián megvesznek. Akik most hazatérnek erdélyi lakásaikra és földjeikre, bizonnyal szomorúsággal fognak haza érkezni. Vad és fékezhetetlen horda tört be Erdély szent földjére és ez a vad horda természetesen nem kímélte meg azt, amihez árulás és erőszak révén juthatott és amiről maga is nagyon jól tudta, hogy sokáig nem tarthatja kézben. Ha a románok nem is pusztították el azokat a területeket, amelyeket hadseregünk önkéntes visszavonulása folytán megszállottak, mindenesetre sok magánlakást kiraboltak, sok kárt okoztak. De ez ne aggassza erdélyi honfitársainkat. Felemelt fővel kell szembeszállani azzal az új küzdelemmel, ami ma vár reájuk, mert tudniok kell, 303 Adakozzunk az erdélyi menekülteknek! Gömör-Kishont, 1917. április 1. 4. p. 121
