L. Juhász Ilona: Amikor mindenki a háborús állapotok igája alatt roskadoz… Erdélyi menekültek a mai Szlovákia területén. Adalékok az első világháborús migráció történetéhez - Notitia Historico-Ethnologica 6. (Somorja-Komárom, 2015)
12. A menekültek visszautazása
A menekültek visszautazása hogy a megtorlás nem marad el és ha ezt a megtorlást egyénenkint nem is fogják megérezni, a háború diadalmas befejezése, ellenfelein legyőzése, feltétlenül megfogja hozni nekünk a kívánt jutalmat és a megérdemelt kártérítést. A társadalom az erdélyi menekültekkel szemben, ma már megmondhatjuk, valóban szépen viselkedett. Több millióra rúg az az összeg, amit a társadalom és az állam együttesen az erdélyi menekültek segítségére és segélyezésére rendelkezésre bocsátott. Bizonyos, hogy a magyar társadalom jó szívvel és úgy adta ezt az összeget, hogy a megfelelő rendeltetési helyére jusson el és el is jutott oda. A társadalomra azonban még mindig vár a feladat, épp úgy, mint a hatóságokra. A menekültek már megindultak, hogy visszatérjenek hazájukba, elfoglalják újra szülőföldjüket, régi lakhelyüket. De a háború háború és ahol talán nem is pusztítottak a románok, ott is megfognak látszani a nyomai annak, hogy Erdély harctér volt. A szegény emberek, akik közül igen sokan mindenüket otthagyva menekültek, talán üres kunyhókba, elhagyott, vagy feldúlt lakásokba, összelőtt falvakba térnek vissza. Amint a kárpáti falvak újraépítéséhez megnyitotta a társadalom szívét és zsebét, úgy várjuk most a társadalomtól, hogy ne fukarkodjék az erdélyiek támogatásánál sem. Lehetséges, hogy az első felbuzdulásban összehozott nagy nemzeti kincs, amely az erdélyi menekültek támogatására szolgált, elég lesz az első tatarozási és javítási munkálatokra is, azonban ez nem biztos. A társadalomnak és az államnak tehát újból össze kell fognia, hogy az erdélyiek ne maradjanak tényleg földönfutók, hanem első pillanatban, mikor még otthon egész biztosan nem tudnak elhelyezkedni régi életkörülményeik közé, legyen valami a kezükben, amiből élhetnek, amiből rendbehozhatják lakásaikat. Meg vagyunk győződve, hogy amint az ország minden lakosa barátságos kézzel fogadta az erdélyi menekülteket, úgy nem fogja őket üres kézzel útnak sem bocsátani.304 Az erdélyiek kártalanításának kérdésével is foglalkoztak a lapok, a téma a képviselőházban is felmerült. Kiderült, hogy az állam nem képes minden kárt megtéríteni: A most ülésező képviselőházban több interpelláció hangzott el az erdélyi károsultak kártalanítása, valamint Erdély jövőjének érdekében. Tisza István miniszterelnök odanyilatkozott december 13-án tartott beszédében, hogy a segítő-akció nagyon messzemenő lesz, de a kártalanítás elvi alapjára nem helyezkedhetik, mert minden háborús kárt az állam nem téríthet meg.305 A Felsőnógrád tudósítása szerint a Nógrád megyében tartózkodó menekültek első csoportja 1916 novemberében indult útnak: „A oláh rablók fokozatosan kitakarodván Erdélyből, megkezdődött a menekültek visszatérése. Losoncról e hó 16-án indult útnak az első csoport. Ez alkalommal az erdőszentgyörgyiek utaztak haza. Mondanunk sem kell, hogy végtelen örömmel indulnak útnak derék székelyeink.”306 A Losonci Újság február elsején megjelent számában közölték az erdélyi menekültek központi irodájának tájékoztatását, mely szerint „Budapestről Aradon 304 Vissza Erdélybe. Losonci Újság, 1916. október 26. 2. p. 305 Az erdélyiek kártalanítása. Losonci Újság, 1916. december 21. 5. p. 306 A menekültek hazatérése. Felsőnógrád, 1916. november 23. 3. p. 122
