L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)

A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára

A permonyík

43

1. Segítő bányaszellem;

2. Ártó, büntető bányaszellem;

3. Segítő és ártó, büntető bányaszellem;

4. Bányaszellemnek hitt állatok;

5. Ijesztgetés bányaszellemmel;

6. Egyéb történetek a bányaszellemről.

Egy-egy mondatípus illusztrációjaként gazdag válogatást tesznek közzé a magyarországi bányászmondák valamennyi típusából; több, bányaszellemmel kapcsolatos is szerepel köztük. A segítő, ártó, büntető bányaszellem (3.6.2.2.) kategóriában a 19. szám alatti hiedelemtörténet Rudnáról származik, Manga János gyűjtötte (a budapesti Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában található az EA-6530 szám alatt). A kiadvány külön erőssége a témával kapcsolatos terjedelmes és alapos irodalomjegyzék.

III.

Az 1950-es években Barabás Jenő, Manga János, valamint Boross Marietta is lejegyzett a bányaszellemekkel, permonyíkokka\ kapcsolatos történeteket, amikor a Szlovák és Magyar Tudományos Akadémia által szervezett közös kutatás keretében Rudnán gyűjtöttek. Tanulmányomban az általam 2000-2002-ben gyűjtött anyaggal együtt közlöm ezeket is.

A rudnai hiedelem szerint a permonyíkok elsősorban a bányában szoktak megjelenni a bányászoknak, de az „öregektől” úgy hallották adatközlőim, hogy látták őket az erdőben és a mezőn is, ahogyan kis lámpásaikkal világítottak. Az adatközlők kistermetű, törpeszerű alakként írták le őket, akik egyik kezükben kis lámpást, a másikban pedig kalapácsot tartanak. Ruhájuk a bányászokéhoz hasonló, fejükön gyakran piros sapkát viselnek. A legidősebbek még úgy tudják, hogy ezek a permonyíkok a bányában szerencsétlenség következtében elhunyt bányászok szellemei. Boross Marietta 1956-os rudnai gyűjtésében is szerepel olyan, permonyíkokra vonatkozó adat, mely szerint „a permonyíkok bányászok lelkei, akiket a bánya megölt”.6

Egyik Krasznahorkaváraljáról származó adatközlőm elmondása szerint szülőfalujában is van egy olyan hely, ahol egykor több bányász lelte halálát, s ott bizonyos időszakonként ősszel fények jelennek meg. A helyi hagyomány szerint az ott hajdan szerencsétlenség következtében életüket vesztett bányászok jönnek elő:

Bányák ajának is hívják azokat a mezőket, ahol még régen dolgoztak az emberek a bányába, de a bánya ot beszakat. Hát én nem tudom, hogy hogy s mint vét ot ez az eset. De otan, amikor októberi litániákra mentünk a templomba, mindig fél hétkor, vagy hét óra feie gyötünk ki. Ép odalátunk, ot már csak úgy száltak azok a permonyíkok, már a nép se mert ara járni, mer a nép ara szokot Rozsnyóra járni. Ara közeleb vót, nem keletet legyöni az útra. Rövideb is vót, meg hűvöseb vót nyárba. Megáitunk, oszt ahogy kigyötünk a templomból, úgy néztük, hogy repülnek azok a lámpák. 5-6 lámpa mindig ot keringet. Oszt mindig azt monták, hogy szegények nem gyóntak, nem áldoztak, nem tudnak nyugotan piheni, azér járnak mindig ki. Mindig olyan 5-6 lámpát látunk.

(özv. Burdiga Józsefné; saját gyűjtés, 2000)

6 Tencs Györgyné, 64 éves, EA-6176.