L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A permonyik. A bányaszellem és bányamanó alakja a szöveges folklórban - különös tekintettel egy gömöri bányásztelepülés, Rudna hiedelemvilágára
42 A permonyík 7.A bányaszellemek felkéredzkednek a kocsira. Ha a bányászok szívesen látják őket, akkor repül a kocsi. (Nagy 1977, 214) A Bihari Anna által összeállított Magyar Hiedelemmonda Katalógusban a bányaszellem, bányatörpe címszó alatt három csoportot különböztetnek meg: 1. Segítő és figyelmeztető bányaszellem; 2. Bányászokat büntető és megtréfáló bányatörpék; 3. Rosszindulatú bányaszellem, bányarém. A katalógusban közölnek négy, Barabás Jenő által 1955-ben Rudnán gyűjtött hiedelemmondát is (Bihari 1980). A Magyar néprajz VII. kötetének Bányaszellem alfejezetében Pócs Éva összegezte a permonyíkokra vonatkozó ismereteket. E hiedelemalakok az egykor Magyarországra telepített német bányászok révén terjedtek el a magyarok körében, de terjedésükben a szlovák bányászok közvetítő szerepe is jelentős lehetett. A bányaszellem hétféle elnevezését sorolja fel: bányarém, bányapásztor, bányatörpe, bergmanli, pörtmandli, birgej és permonyík. Törpeszerű, szakállas lénynek írja le őket, de néhány helyen óriás alakjában is megjelenik. Legtöbbször pozitív lényként tűnik fel, ha azonban vét valaki a bánya törvényei ellen, akkor azt valamilyen módon kisebb vagy nagyobb büntetéssel sújtja. Ha megjelenik, az általában a veszély közeledtét jelzi. A bányaszellem - elszigeteltsége ellenére - néhány vonatkozásban kapcsolatot és hasonlóságot mutat az ördöngösökről és a tudósokról szóló mondákkal (Pócs 1990, 560). A Magyar néprajzi lexikon I. kötetében szereplő Bányaszellem címszó szerzője, Nagy Ilona szerint a német bányászok révén terjedtek el a permonyíkokról szóló hiedelemmondák, kiemeli azonban a szlovák és délszláv bányászok szerepét is ezek terjesztésében. Mivel több nemzetiség hiedelemvilágában is jelen volt ez a hiedelemalak, ennek tudhatóak be a különböző megnevezések, a bányaszellem és permonyík mellett a bányapásztor, bányatörpe, bergmándli, bergmanli, berkanik, birgej, permantli, pertymanik és a pörtmandli. A fenti elnevezések zöme is a német eredetre utal. A történeti Magyarország különböző bányavidékein a bányaszellem külalakját eltérően írják le, a leggyakoribb a kistermetű szakállas törpe, aki piros sapkát és ruhát visel, kezében pedig bányaszerszámokat tart. Veszprém megyében azonban óriásként szerepel a hiedelemmondákban, a Börzsönyben fejetlen, de állat alakban is megjelenik. Dömötör Tekla A magyar nép hiedelemvilága című kötetében az Óriások, törpék cím alatt tárgyalja a bányaszellemeket is. Leírja, hogy 1950-ben Tatabánya és Salgótarján környéki kutatása során feljegyezte, a helyi bányászok pörtmandlinak nevezték a bányaszellemet, s ugyanilyen névvel jelölték őket a Pécs környéki bányászok is. A jóságos bányaszellem segíti a tisztességes bányászokat, s gazdag lelőhelyet mutat nekik, illetve figyelmezteti a közeledő veszélyre, azonban negatív szereplőként is megjelenik, ilyenkor ijesztgeti és megbünteti őket (Dömötör 1981, 96). Hála József és Landgraf Ildikó szerzőpáros Magyarországi bányászmondák című hiánypótló kötetükben összegzik és elemzik a magyarországi bányászmondákkal kapcsolatos eddigi kutatások eredményeit, és ami a legfontosabb: egy új, pontosabb rendszerezést állítanak fel (Hála-Landgraf 2001). A magyarországi bányászmondákat három nagyobb csoportra osztják, s az egyes csoportokat is külön alcsoportokra tagolva, részletesen jellemzik. A bányaszellemek alábbi 6 csoportját különböztetik meg:
