L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Bizony, boszorkányok még mindig vannak!" Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században
18 Bizony, boszorkányok még mindig vanak! kát is robbantgatnak.33 34 A Luca-napi kolompolás a fiatalok részéről ma már inkább egy jó heccnek minősül, mint boszorkányűzésnek. Ennek ellenére a falubeliek egy része hisz a kolompolás boszorkányüző hatásában. Egy idős római katolikus vallású özvegyasszony a következő történetet mesélte: Most Lucakor egy özvegyaszonyt szoktak boszantani, aki mindig morog valami miat a fiatalokra. Mostanában ezt a x-nét boszantoták, mer megyen ki kiabálni, kiál a kapuba, oszt rákiabál a fiatalokra, hogy miér menek gyorsan, meg mi... Hát oszt a fiatal meg milyen, direk csinálja, diret boszantja őt. Ha nem szólna, békén hagynák. Nekem is robantotak már a kapu élőt aval a petárdával, de én nem mentem ki, úgy tetem, minta nem halanék sémit, mintha ithon se lenék. Mer amikor ez a robangatás divatba gyöt, nekem is robantotak it a kapuba.M A Luca-székkel kapcsolatos hiedelmet inkább idősebb és közép-korosztálybeli adatközlőim ismerték, a fiatalabbak csak nagyon halvány ismeretekkel rendelkeznek ezzel kapcsolatban. Az egyik idős katolikus özvegyasszony adatközlő egy „konkrét esetet” mesélt el, amikor a Luca-szék készítőjének megjelentek a boszorkányok szülőfalujában, a közeli Krasznahorkaváralján, amikor a Luca-széken kiült a keresztútra és egy kört rajzolt maga köré. Ez az adatközlő hisz abban is, hogy a kolompolás elűzi a boszorkányokat: Luca-napkor szokták készíteni a Luca-széket, oszt monták, hogy aki akarja, karácsonykor megálthasa a boszorkányokat. Én nem tudom, mer oszt közbe nem csinálták, csak halotam. Apámék még emlegeték, hogy ecer egy ember csinált Luca-széket. Meg oszt nagyanyám is mesélte, hogy ecer ez ember megcsinálta, oszt kiült a székre a keresztútra, oszt amikor már el akart meni, hát majdnem elkapták a boszorkányok, alig tudót otmadaradni. Mer mongyák, hogy jó nagy kört kel csinálni, nehogy meg tugyák fogni, minél távolabra legyenek tőle, nehogy kirancigasák őtet. No oszt akor ezt csinálta, igen kíváncsi vót, oszt azt monta, hogy ő bizony elmegyen a keresztútra oszt megcsinaja, mer vót egy aszony a faluba, akire azt monták, hogy boszorkány. Oszt enek az embernek is vótak bajai, mer az az aszony járt nálok, oszt se őtet, se a feleségét nem tuták az orvosok meggyógyítani, azt álítoták, hogy rontás betegsége van. Oszt mer az az aszony járt nálok, oszt gondolták, hogy csak az csinalhasa a bajt. No oszt amikor kiült, az az aszony is köztök vót, oszt tisztára odavót, hogy menyi boszorkány van Váraján,35 hogy olyanok, akikről nem is álmota vonal Hogy vagy hatan ugráltak ot, oszt csalogaták ki, hogy ezt meg azt fogják vele csinálni, ha kigyön. No de oszt az ember tuta, ő nem ment, mer tuta, hogy ha kimegy, akor neki vége, szétnyúzák őt. Oszt amikor a kakas kukorékolt, akor tűntek el, akor mehetet haza. Meg oszt akor bekenték az ólajtókat, meg a ház ajtóit is fokhagymával rontás elen. Én még most bekenem, meg oszt az unokámnak is montam, ő is bekente. A lucai kolompolás is azér van, hogy etűzék a boszorkányokat. Montam is az unokámnak, hogy nagy ribiliót kel csapni, de ők robantgatnak, meg mit csinálnák ezek az inasok! Montam is az unokámnak, hogy ez nem Luca, ami most van. Akor vót Luca, amikor én idegyütem. Nálunk Váralján nem vót kolom-33 Több éven keresztül egy idős, szegény és eléggé piszkos házaspárt bosszantottak a kolompolással (az 1960-as évektől egészen az öregasszony haláláig). Egy alkalommal a sövénykerítésüket is felgyújtották, ami miatt a falubeliek zöme nagyon felháborodott, mivel sajnálták a két kiszolgáltatott öreget. 34 Saját gyűjtés, 2001. 35 Krasznahorkaváralján.
