L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
"Bizony, boszorkányok még mindig vannak!" Boszorkányhit és rontás egy gömöri bányásztelepülésen a 21. században
Bizony, boszorkányok még mindig vanak! 19 polás, nálunk ezt nem csinálták. Nekem ez olyan élmény vét it Rudnán! Főztük a mákos kukuricát. Monta is anyósom, hogy készítsd a cukorkát azoknak az inasoknak, ha gyünek, mer hagy gyöjenek, hagy űzék el a boszorkányokat. Mer begyütek az udvarba is kolompolni, hát én oszt ledobtam nekik egy zsaku cukorkát, hagy egyenek. Mer azelőt osztogatak diót is meg mit, ha ígygyütek.3e Egyik adatközlőm elmondása szerint a szomszédos Rekenyeújfaluból a közelmúltban a Luca-napi kolompolás miatt mindaddig nem mert eljönni egy idős özvegyasszony Rudnára a lányához, amíg nem volt biztos benne, hogy már kolompoltak a faluban. Az adatközlő szerint azért, mert boszorkány volt és félt a kolompolástól. Az öreg x-né akart gyöni nem is régen, vagy két éve Lucakor Rudnára a jányához, oszt nem mert adig gyöni, amíg nem kolompoltak. Z-né mesélte, hogy tőle kérdezte, hogy „Už zvonkali v Rudnej?”36 37 Mer hát mér érdekelte vóna őt más miat? Tuták róla hogy boszorkány, ő rontota meg a teheneket is, azét nem mert Rudnára gyöni, mer félt a kolompolástól. Meg hát hova gyöt olyan későn, no nem?38 Összegzés Az általam feljegyzett, boszorkányokkal és a rontással kapcsolatos hiedelemtörténetek alapján megállapíthatjuk, hogy az adatközlők szerint a faluban mindig voltak boszorkányok, s nem csupán egy, hanem több is. A boszorkányoknak vélt személyek általában mogorva özvegyasszonyok voltak, vagy pedig különcségükkel tűntek ki, tehát az átlagos özvegyasszonyoktól mindig különböztek, különböznek valamiben, s szinte kizárólag mindig egyedül élnek. Arra is tudtak történetet mesélni adatközlőim a közelmúltból, amikor a boszorkány nem a családtagjának, hanem egy másik, idegen embernek - egy férfinak - adta át tudományát, akivel közelebbi kapcsolatban állt. Ezt a férfit egy tehén megrontásával is gyanúsítják. Figyelemre méltó, hogy mind az emberek, mind pedig a tehenek megrontása kapcsán elmondott történetekben megemlítették, hogy az orvos maga is elhitte a rontásról szóló hiedelmet, ha ő maga tehetetlennek bizonyult az általában meghatározhatatlan kór gyógyítását illetően. A történeteket mesélő adatközlők vallási hovatartozásuktól függetlenül valamennyien hisznek a boszorkány létezésében. A fiatalabb korosztály képviselői között is többen akadnak, akik szerint ma is élnek boszorkányok a faluban, akiktől óvakodni kell, legtöbbször néven is nevezik az illetőt. Néhányan azon a véleményen vannak, hogy egy ideig a szocializmusban nem nagyon voltak boszorkányok, de „mostanában” ismét feltűntek. A kutatásaim során lejegyzett aránylag nagyszámú különféle hiedelemtörténetek zöme a halállal, a boszorkányokkal és más hiedelemalakokkal, rontással kapcsolatosak, néhány azonban a közelmúlt történelmi eseményekre - mint például az első vagy máso-36 Saját gyűjtés, 2001. 37 Magyarul: Már kolompoltak Rudnán? 38 Saját gyűjtés, 2001.
