L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A fénykép szerepe a lokális emlékezetben. Keszegfalvi példa
A fénykép szerepe a lokális emlékezetben 181 lükre keresztben feltűzött fehér szalagokat, a lányok pedig a virágcsokrot a koporsó után dobták a sírgödörbe, okkal feltételezhetjük, hogy a halott lakodalmának valamilyen jelképes változata része volt a temetési szertartásnak (vö. további irodalommal Károly S. 1979). Az adatközlők szerint a szlovák és magyar lányok, valamint fiúk nem alkottak külön csoportot, mint ahogyan a többi szlovák és magyar résztvevő sem, tehát a temetés kapcsán sem nemzetiségi, sem pedig vallási elkülönülésről, csoportosulásról nem beszélhetünk. A két lány világos színű koporsóját egymás mellé helyezték a közös sírgödörbe. Az evangélikus Marienka a sír jobb oldalára került, ami nem volt véletlenszerű döntés. A két lány sírját ugyanis szándékosan a Marienka apjának sírja mellé ásták, amely a temető evangélikus és katolikus részének határán fekszik. Az a szokás alakult ki, hogy a betelepült szlovák evangélikusok a régi temető délkeleti részének jobb oldali sarkába temetkeztek. A lányok temetését követően, néhány hónappal később felállított fehér márvány síremlék költségeit a balesetet okozó sofőrt alkalmazó építőipari vállalat fedezte. A sírt jelenleg Marienka Horňáková nővére, az 1938-ben Békéscsaba melletti Telpis-majorban született Judita Žilinská (szül. Horňáková) gondozza, Bedecs Magda közvetlen hozzátartozója, az őt nevelő nagymama már régóta nincs az élők sorában. A harangozással kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy mivel az evangélikusoknak nincs külön harangjuk, az evangélikus elhunytnak is a katolikus templomban harangoznak. Az 1965-ös árvíz emlékének megörökítése a községben az utókor számára A településen két utca és egy emléktábla őrzi az árvíz emlékét. Egy-egy utcát a falu újjáépítésében részt vevő két településről - Pardubice és Galánta - neveztek el Pardubicei, illetve Galántai utcának. Erre vonatkozóan a községi krónikában 1966-ban a következőket jegyezték be: „Az újjáépítés során több új utca keletkezett. A község vezetősége emléket akart állítani a két védnökségi járásnak azzal a cselekedettel, hogy egy-egy új utcát Galántai illetve Pardubicei utcának nevezett el.”37 „A HNB tanácsa május 18-i rendkívüli gyűlésén a 71/1966 számú határozatával hivatalosan is megerősítette az egyes utcák elnevezését.”38 Az újjáépítési munkálatok befejezése után ünnepélyes keretek között egy kétnyelvű, szlovák-magyar emléktáblát is elhelyeztek a Helyi Nemzeti Bizottság39 homlokzatán (??? kép). Erről az eseményről a következő sorokat olvashatjuk a községi krónikában: Novemberben a patronáló járások üzemel befejezték a munkát. A nevezett üzemek átadták, a HNB vezetősége átvette az elvégzett munkát. A befejezést ünnepélyes aktus követte. A pardubicei és galántai járások az újjáépítés megörökítésére emléktáblát helyeztek el a községházának homlokzatán. Az emléktáblát 1966. november 17-én ünnepélyes keretek között leplezték le. Ezen az ünnepélyen a HNB vezetősége értékelte a patronáló üzemek áldozatos munkáját és 32 arra érdemes dolgozónak, munkavezetőnek, kollektívának, úgyszintén 30 üzemnek, az EFSz-nek40 és ÁB-nek41 „Pochvalné uznanie" „Dicsérő elismerés’’ kitüntetést adományozta.42 37 Községi krónika I. kötet, 156. 38 Községi krónika I. kötet, 185. 39 Mai megfelelője: Községi Hivatal. 40 Egységes földműves-szövetkezet, szlovákul: Jednotné roľnícke družstvo 41 Állami gazdaság. 42 Községi krónika I. kötet, 187.
