L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
A fénykép szerepe a lokális emlékezetben. Keszegfalvi példa
182 A fénykép szerepe a lokális emlékezetben A Helyi Nemzeti Bizottság épületének homlokzatán elhelyezett négyzet alakú sötétszürke márványból készült emléktábla felirata a következő: KAMENIČNÁ GALANTA PARDUBICE V r. 1965 bola obec KAMENIČNÁ povodňou takmer úplne zničená. Na jej znovuvýstavbe sa zúčastnili spolu s miestnymi občanmi aj pracujúci galantského a pardubického okresu. Táto skutočnosť bude navždy symbolom bratstva národov a národností v ČSSR. 1965-ben KAMENIČNÁ községet az árvíz csaknem teljesen megsemmisítette. Újjáépítésén résztvettek a helyi polgárokon kívül a galántai és a pardubicei járás dolgozói. Legyen az újjáépült község a CsSK népei testvériségének örök szimbóluma. 17. novembra 1966.43 Összegzés A leírtak alapján bebizonyosodott, hogy a keszegfalvai temető két fiatal lányt ábrázoló fényképes síremléke milyen jelentőséggel bír a település lakóinak kollektív emlékezetében. A két lány tragédiájának bemutatása során lényegében feltárul előttünk a falu történelmének két meghatározó eseménye: az 1946-1948-os lakosságcsere és főleg az 1965-ös árvíz, valamint az azt követő újjáépítő munka, s nem utolsósorban képet kaphatunk a szlovákok és magyarok együttélésről, a temetkezési szokásokról, s az azzal kapcsolatos interetnikus vonatkozásokról is. A fényképes síremlék tehát - ha közvetve is, de - ugyanúgy őrzője és közvetítő médiuma lehet egy település történetének, sokszor nem csupán lokális, hanem sokkal tágabb vonatkozásban is. Vagyis elmondhatjuk, hogy egyfajta emlékmű funkcióját is betölti. Esetünkben ugyanolyan jelentőséggel bír, mint a Községi Hivatalon látható emléktábla, illetve a Keszegfalva árvíz utáni újjáépítését segítő munkásokat kiküldő városok neveit megörökítő Galántai és a Pardubicei utca. A temetői síremlékek fényképkutatása véleményem szerint számtalan lehetőséget rejt magában. Keszegfalváról még több példát is hozhatnék, hiszen ugyanebben a temetőben a két lány sírjától csupán néhány méterre található síremléken egy fiatal leány és fiú közös porcelánfoglalatba helyezett fényképe egy másik helyi tragédiáról árulkodik. A közös sírban nyugvó, különböző vezetéknevet viselő két fiatal öngyilkossága egy más jellegű háttéresemény és kapcsolatok, emberek közti viszonyok, tabuk következménye. Ez azonban már egy másik, jelen írás kereteit meghaladó, külön esettanulmányt igénylő történet. Példák felsorakoztatásában tehát nincs hiány. További precedensként említhetem akár a Keszegfalva szomszédságában fekvő járási székhely, Komárom református temetőjében található díszes fekete márványból készült oszlopos síremléken látható, zászlót tartó szekeresgazdákat ábrázoló fényképet, amely egy újabb, szerteágazó kutatás alapja, inspirálója lehet (vö. L. Juhász 2004, 127). Egy temetői fénykép tehát ugyanúgy kiinduló alapul szolgálhat a kutatás számára, mint egy leltárba vett múzeumi tárgy. 43 Az emléktábla szövegét betűhíven közlöm.
