L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti halálhelyjeleken
136______Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein... hogy a fényképes halálhelyjelek (s nem csupán azok) egy konkrét személyre emlékeztetnek, mementóként is szolgálnak, a halálra figyelmeztetnek, s arra intik az arra járókat, hogy óvatosabban közlekedjenek. Természetesen olyan eset is akad, amikor a hozzátartozók vagy barátok azért döntenek a halálhelyjel állítása mellett, „mert az a szokás”. A fénykép mint a helyi események és a történelem tanúja - néhány konkrét példa Mit őrizhetnek meg még a síremlékeken szereplő fényképek, portrék az utókor számára, milyen információkat közvetíthetnek a már fentebb jelzetteken (viselet, foglalkozás, politikai berendezkedés stb.) kívül? A kérdésre azt válaszolhatjuk, hogy bár legtöbbször közvetve, de számos konkrét, akár közösségi esemény emlékét is megőrizhetik. Egy-egy fénykép kapcsán gyakran feltárulhat előttünk egy egész település társadalmi élete, szokásai, néha egy ország történelmi eseményeinek, politikai berendezkedésének emlékei is. Hogy mit értek ez alatt, megpróbálom néhány konkrét példával szemléltetni: Az egyik példám a már többször szóba hozott Rudna temetőjéből származik. Két sírról, illetve síremlékről van szó, mindkettőn szerepel egy idősebb férfi ugyanazon fényképe, valamint mindkettőn olvasható a neve, valamint a születés és az elhalálozás időpontja is. Rajta kívül mindkét sírban egy-egy nő nyugszik, mindketten a férfi feleségei voltak. Egy idegen, s a későbbi utókor számára érthetetlen, hogy miképpen nyugodhat egy és ugyanazon személy két különböző sírban. A magyarázat a következő: Az egyik sírban az említett férfi első, fiatalon elhunyt felesége nyugszik, a másikban pedig annak húga, a férfi második felesége. Tehát ebben az esetben egy házasodási szokás, a sororatus jelenségével van dolgunk.5 A második síremléket a férfi második feleségével idősebb korukban, még életükben elkészíttették, s fényképük is ekkor került fel. Elvileg valakinek tudnia kellene a közeli hozzátartozók közül, miért döntött a házaspár e furcsa megoldás mellett. A választ azonban ők sem ismerik, mivel hiába kérdezték szüleiket, nem voltak hajlandók megmagyarázni senkinek döntésük okát. Annyit mindenesetre megtudhatunk, hogy ezen a településen a 20. század első felében még volt példa a sororatusra, s arra is fény derül, hogy az 1980-as évek elején már gyakorlat volt, hogy idősebb házaspárok előre elkészítették síremléküket s a fényképüket is rátetették. A másik példám is erről a településről származik. Egy síremlék fölső részében középen egy fiatalember képmása látható. A felirat szerint az adott sírban egy 1948-ban „hősi halált halt" fiatalember nyugszik szüleivel együtt (a szülők fényképe nem szerepel a síremléken). Az arra járó azonnal felfigyel az ellentmondásra, hiszen a második világháborúnak 1945-ben vége volt, s felteszi magának a kérdést, vajon miért 1948-at tüntették fel az elhalálozás dátumaként? Hogy erre a kérdésére választ kaphasson, a helyiekhez kell fordulnia, akiktől megtudhatja, hogy a nevezett nem is ebben a sírban nyugszik, s nem is háborúban „halt hősi halált”, azonban valóban 1948-ban hunyt el, s ebből következően egészen más körülmények között. A helyiek szerint az elhunyt fiatalember a második világháború idején átállt a szovjetek oldalára, és a Szovjetunióban maradt a háború befejezése után is, mert „szimpatizált azzal a rendszerrel”, s az adatközlők úgy 5 Sororatus alatt azt a társadalmilag előírt szokást értjük, amikor az özvegyen maradt férfi az elhunyt feleség nőtestvérét vette feleségül (vő. Morvay 1981).
