L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti halálhelyjeleken
Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein... 131 celánfoglalatban kapjanak helyet a síremléken, hanem egy közösben. A Komáromhoz közeli Keszegfalva temetőjében is például közös porcelán-foglalatba került be egy fiatal öngyilkos jegyespár külön-külön arcképe. A házaspárokról külön-külön készült porcelánfoglalatban elhelyezett arcképek már sokkal gyakoribbak, mint a két előző megoldás. Elsősorban a 20. század második felében terjedt el a szokás, hogy az elhunyt házastárs fényképén kívül ráteszik a síremlékre a még élő feleség vagy férj képmását is. így a fénykép sokszor (ugyanúgy, mint a közös fényképek esetében is) nem a valóságot közvetíti, hanem gyakran jóval fiatalabb életkorban örökíti meg az elhunytat. Végső soron tehát elferdíti az elhalálozás idejére aktuális valóságot. Egyesek inkább azt a megoldást alkalmazzák, hogy a még élő házastárs számára csupán a fénykép helyét jelölik ki, így csak haláluk után kerül a sírra saját képmásuk is. A porcelánfoglalat formája általában kétféle: ovális vagy pedig téglalap alakú. Ez utóbbival eddigi kutatásaim során elsősorban álló formában találkoztam. Az ovális porcelánfoglalatú fényképek csupán abban az esetben fekvők, ha kisgyermeket ábrázolnak ravatalon, de legtöbb esetben házaspárok közös fotóiról vagy pedig fotomontázsról, illetve több (általában három) elhunyt közös fényképéről van szó, s ugyanez vonatkozik a téglalap alakúakra is. A síremlékeken szereplő fényképek zöme fekete-fehér, azonban a színes felvételek száma az idő múlásával egyre gyarapszik. Nagyjából egy évtizede jelent meg a fényképek elhelyezésének egy új szokása, amikor a síremlék elé, egy kis álló vagy dőlt márványlapra kerül a fénykép. Füleken egy különleges megoldással találkozunk. A Szicília szigetén tragikus körülmények közt elhunyt fiatal lány hozzátartozói a halál pontos helyét is megörökítették az utókor részére, mégpedig oly módon, hogy márványból elkészítették Olaszország térképét Szicília szigetével együtt. Az elhunyt lány fényképe a szigetre került, tehát az arra járó számára egyértelmű, hogy ott történt a baleset. Az arcképek új ábrázolási módja - a gravírozás A 20. század utolsó harmadában a képmások egy új ábrázolási módja jelent meg Dél- Szlovákia temetőiben. Ennek lényege, hogy a fénykép alapján gravírozással viszik rá a síremlékre az elhunyt képmását. Ezzel a technikával azonban csupán sötétebb, tehát sötétszürke vagy pedig fekete színű alapon oldható meg az ábrázolás. Ezt a gyakorlatot minden korosztálynál alkalmazzák, a kisgyerekektől az idősekig. Általánosan az arcképek terjedtek el, egész alakos ábrázolást csak ritkán látni. A házaspárokról ezzel a technikával zömében közös képek készülnek, amelyet valamilyen virágággal vagy más motívummal díszítenek (pl. virágcsokor, pálmaág), s néha az elhunytak vallási hovatartozását vagy foglalkozását jelző szimbólumok (pl. bányászjel, vonat stb.) is rákerülnek. Flogy mennyire közkedvelt ez az új eljárás, egyebek közt az is bizonyítja, hogy a síremlékeken a már meglévő porcelánfoglalatú fénykép mellé ezzel a technikával is ráviszik utólag, másodszor is ugyanazt a képmást. Arra is van példa, hogy ha a síremléken eredetileg nem szerepelt fénykép, utólagosan, akár több évvel a síremlék elkészülte után ezzel a technikával kerül rá. Abban az esetben, ha a síremlék nem sötét színű anyagból készült, azt a megoldást alkalmazzák, hogy egy külön sötét lapra készíttetik el, s ezt helyezik rá a fehér vagy más színű, világosabb síremlékre, vagy pedig az elé. Nagyon sok fiatalon elhunyt személy fehér színű síremlékén látható az így utólagosan fekete vagy sötétszürke lapra készített képmás. Egyre több példa van arra, hogy éppen a képmáskészítés e módja miatt a gyermekek vagy kiházasítatlan fiatalok síremléke eleve fekete vagy sötétszürke anyagból készül.
