L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti halálhelyjeleken
132 Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein... Tehát ez a módszer részben megváltoztatta a fiatalon elhunytak számára készített síremlékek színét is, amely korábban hagyományosan zömében fehér, de legalábbis világos volt. Hogy a szóban forgó eljárás aránylag ilyen rövid időn belül nagyteret hódított, annak egyszerű a magyarázata: a fényképekkel ellentétben ezek nem fakulnak ki, nem repedeznek meg és nem esnek le a síremlékről. Az sem utolsó szempont, hogy ezt a vandálok sem tudják úgy megrongálni, mint a porcelánképeket. Az új eljárás révén a készíttetők tehát biztosítottnak látják az elhunyt (vagy pedig saját maguk) képmásának megmaradását mindaddig, amíg a síremlék áll. Adatközlőim nagy része azonban azon a véleményen volt, hogy ezek az ábrázolások nem élethűek. Amint fentebb már említettem, a már a síremléken lévő fénykép mellé az új eljárással is felkerül az elhunyt képmása, amely a már síron lévőnek a másolata. Tehát két ábrázolási technikával készült portré is őrzi az elhunyt emlékét. Bár nagyon ritkán, de ilyen gyakorlattal korábban is találkozhattunk, amikor is egy elhunytról két porcelán foglalatban elhelyezett képmás is szerepel (az egyik általában arckép, a másik egész alakos ábrázolás). Ezt a jelenséget azonban csupán a gyerekek és fiatalon elhunytak esetében figyeltem meg. Aránylag ritkább gyakorlat, hogy egy síremlékre a házastársak képmásán kívül még más elhunyt családtagoké és rákerül. Leggyakoribbak a 3 fényképet tartalmazó síremlékek, négy vagy több fénykép már aránylag ritkább. A fényképeket általában szimmetrikusan helyezik el, vagy a síremlék fölső részében, vagy pedig egymás alatt, vagy a jobb, vagy pedig a baloldalon. Az aszimmetrikus elhelyezés ritkább, erre főleg akkor van példa, ha utólag kerül rá valamelyik hirtelen elhunyt családtag, vagy pedig az agglegény fiú, esetleg a férjezetlen lány. Számos esetben a fiatalon vagy pedig a feleségnél jóval korábban elhunyt férj képmása rákerül a síremlékre, a feleségé azonban már nem. Ekkor már a hozzátartozóktól függ, mennyire tartják fontosnak az elhunyt fényképes ábrázolását, de az is oka lehet, hogy ők maguk nem értenek egyet ezzel a szokással. Eddigi kutatásaim alapján arra a megállapításra jutottam, hogy általában abban az esetben készülnek fényképes síremlékek az elhunyt házastárs részére, ha a férj halálozik el először. Úgy tűnik tehát, hogy az özvegyasszonyok fontosabbnak tartják, hogy fénykép is őrizze az elhunyt férj emlékét, mint fordítva. Valószínűleg ez összefüggésben áll azzal a gyakorlattal, hogy a sírgondozás és az ezzel kapcsolatos teendők inkább a nők feladatkörébe tartoztak. Szentképek a síremlékeken Több katolikus településen, az általam vizsgált területen belül elsősorban a Zoborvidék (Nyitra környéke) falvaiban figyelhető meg a szokás, hogy a síremlékre az elhunytak képmásán kívül (ugyanolyan porcelánfoglaltban, mint a fényképek) szentkép is kerül. Házastársak közös síremlékének arra a részére, ahol a feleség nyugszik, Mária-ábrázolás, ahol pedig a férj, oda Jézus-ábrázolás. Arra is van példa, hogy az elhunytak képmása nem is szerepel a síron, csupán a szentképek. Nem csupán az idősek síremlékén, hanem a fiatalon elhunyt hajadonok és fiatalasszonyok, valamint fiatalemberek és férjek síremlékén is megfigyelhetjük ezt a jelenséget. Amint erre már bevezetőmben is utaltam, Silling István is találkozott ezzel a gyakorlattal a vajdasági Kupuszinán (Silling 2002, 164), és magam is megfigyeltem ezt a jelenséget az északibb szlovák falvakban, illetve Ausztriában is láttam ilyet, ez azonban arányaiban jóval ritkább, minta Nyitra környéki falvak esetében. A fa- és fémkereszteken sok esetben nem az elhunyt képmása, hanem Máriát vagy Jézust ábrázoló szentkép látható, amelyet, hogy megvédjenek az időjárás viszontagsága-
