L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)
Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti halálhelyjeleken
130 Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein... A csecsemők síremlékén látható fényképek eltérnek a többi korosztályéitól. Az ő síremlékükre sok esetben a róluk ravatalon készített fényképek kerültek fel. Ennek egyszerű a magyarázata: a csecsemőkről ebben az életkorban a 20. század első kétharmadában életükben csak nagyon ritkán készültek fényképek, mivel a fényképezőgép még nem volt általános tartozéka egy háztartásnak. Mivel a szülőknek nem volt fényképük gyermekükről, a ravatalon fekvő elhunytról készíttettek felvételt, hogy emlékük maradjon róla. Nagyon kevés példa van arra, hogy már nagyobb gyermek síremlékére is ravatalon készült fénykép kerül. Az ilyen ritka kivételek egyike például az a krasznahorkaváraljai temetőben található síremlék, amelyen egy 1960-ban elhunyt ötéves cigány kisfiút láthatunk egy ravatalon készült fényképen. A fényképezőgép általános elterjedésével a síremlékeken fokozatosan elmaradtak az ilyen ábrázolások. Egy gömöri település, Süvete temetőjében szokatlan megoldással találkozhatunk. A márvány obeliszk három testvér: az 1906-ban elhunyt hároméves János, az 1918-ban elhunyt két és fél éves Mariska, valamint egy 1927-ben elhunyt 18 éves hajadon, Zsuzsika emlékét őrzi. A síremlék a 18 éves lány elhunyta után készült, ezt bizonyítja, hogy legfölül az ő képmása látható, az obeliszk alsó felében pedig egy másik, őt már a ravatalon ábrázoló fénykép. Hogy a legnagyobb gyermek halálát követően emelt síremlékre nem került fel a korábban elhunyt 2 kisgyerek fényképe, azt bizonyítja, hogy a szülők nem készíttettek fényképet a korábban elhunyt két kisgyerekről, tehát a fényképezkedés ezen a vidéken még nem volt annyira elterjedt, mint néhány évvel később. Ezzel magyarázható, hogy a 18 éves korában elhunyt lányuk és a két kistestvér emlékére állított közös, gránitból készült obeliszkre már feltetették a nagylányról készült fényképeket. Mivel ez volt a harmadik és egyben utolsó gyermekük, akit elveszítettek, érthető, hogy fényképes síremlék emelésével még hangsúlyozottabban akarták megőrizni emlékét, s egyben ily módon is kívánták közvetíteni fájdalmukat a külvilág felé. Az utókor nem csupán a még élő, hanem a már halott lányra is emlékezhet, láthatják őt abban az alakban is, ahogyan eltemették. Ilyen jellegű ábrázolásra mind ez ideig a szakirodalomban sem példát, sem utalást nem találtam. A síremlék egyben azt is bizonyítja számunkra, hogy ezen a vidéken már élt az a szokás, hogy felvételeket készíttettek a temetésről, s így a ravatalon lévő elhunytról is. (Ilyenkor a ravatalnál álló hozzátartozókat is megörökítették). A házasulandó korban lévő fiatalok síremlékén általában az arcképek a leggyakoribbak, de elvétve (elsősorban lányok esetében) itt is találkozhatunk egész alakos ábrázolással. Ugyanez vonatkozik a fiatalasszonyok fényképeire is. A fiatal férjek síremlékein az egész alakos ábrázolás aránylag ritka (kevés kivételt képeznek a katonaruhában ábrázolt, a háborúban elesett vagy eltűnt férjek síremlékei), inkább az arcképek dominálnak, amelyeket sok esetben az eredeti felvételből vágtak ki, de nem ritkák az elhunytat majdnem deréktól ábrázoló kivágások sem. Gyakoriak a házastársak közös fényképei is, ezek nagy része azonban fotomontázs, csak ritka esetben van szó eredetei közös felvételről. Néha (ha az egyik házastárs fiatalon halt meg, vagy egyszerre veszítették életüket valamilyen szerencsétlenség során) esküvői fényképek kerülnek a síremlékre. A közös portrék inkább az idősebb házaspárok síremlékén láthatóak. Feltételezhetjük, az életben maradt házastárs ezzel is hangsúlyozni kívánta az elhunythoz való tartozást annak ellenére, hogy a sír, a halál elválasztotta őket egymástól. Megjegyzem, hogy a fiatal házaspárok esetében ezzel a gyakorlattal csak elvétve találkoztam. Aránylag alacsony az olyan síremlékek száma is, amikor egy közös ovális porcelánfoglalatba külön-külön kerül be a házastársak fényképe, tehát ebben az esetben nem készítenek fotomontázst, de fontos számukra, hogy ne egy-egy külön por-
