L. Juhász Ilona: Rítusok, jelek, szimbólumok. Tanulmányok az összehasonlító folklorisztika köréből - Notitia Historico-Ethnologica 5. (Somorja-Komárom, 2011)

Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein és az út menti halálhelyjeleken

Fényképek a dél-szlovákiai temetők síremlékein... 129 nem egyenruhában, hanem civilben ábrázolják az elhunytat. A század első felében inkább egész alakos fényképeket készíttettek az emberek, gyakori a közös műtermi csa­ládi fénykép. Gyakran szerepel a síremlékeken arcképként az egész alakos fényképek kinagyított részlete. Általában a férfiakról készültek fényképek, hiszen inkább ők voltak azok, akik hosszabb ideig kerültek távol családjuktól mint katonák, vagy pedig munka után voltak kénytelenek idegenbe (pl. Amerikába) távozni. Ha közben elhunytak, az ott­honiak számára küldött fényképek kerültek fel sírjukra is. Számos temetőben megfigyel­tem, hogy a háborúban elesett vagy eltűnt katonák csupán jelképes síremlékén szinte minden esetben ott szerepel fényképük is. Ezek a felvételek általában katonai, de gyak­ran civil ruhában, műteremben készült portrék. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a tényt sem, hogy a 20. század első felében menyasszonyok, a fiatal lányok is készítettek magukról felvételeket, a fiatal családanyák pedig gyermekeikkel közös műtermi fényké­pet, amelyeket a katonáskodó vagy pedig a hosszabb ideig a távolban pénzt kereső ked­vesnek, vőlegénynek vagy férjnek küldtek el. Ennek a gyakorlatnak köszönhetően ha netán valamelyik fiatal lány, a feleség vagy pedig valamelyik gyermek hunyt el, ezeket a felvételeket (vagy ezek felnagyított, esetleg részben retusált részét) használták fel. A fényképészet fejlődésével a fényképezkedési szokások is megváltoztak, anyagi szempontból már az átlagemberek számára is megfizethetővé vált, tehát a háztartások­ban is megszaporodtak a fényképek, a portrékészítés is egyre jobban terjedt. Ebben a folyamatban nagy szerepe volt a vándorfényképészeknek is. A különféle igazolványokhoz ugyancsak szükség volt fényképre. Ha tragikus haláleset következett be, már volt miből válogatni, azt a fényképet választhatták ki, amely számukra a legkedvesebb volt, s sze­rintük a leginkább visszatükrözte az elhunyt személyiségét. A fényképek általános elter­jedése a háztartásokban maga után vonta a fiatalok képmásai mellett egyre több idő­sebb ember és kisgyerek portréjának megjelenését is a síremlékeken. Mára a fiatalabb és idősebb korosztályt ábrázoló fényképes sírok közötti aránybeli különbségek nagyjából kiegyenlítődtek. Ebben a vonatkozásban azonban meg kell említeni a gyakorlatot, mely szerint a falusi iskolák tanítványait az iskolai év végén a városból külön erre a célra hívott fényképész örökítette meg. Hogy jobb üzletet üthessen nyélbe, egyúttal portrékat is készí­tett a helybeliekről. Ezt a szolgáltatást elsősorban az idősebbek vették igénybe, mivel így időt és fáradságot takaríthattak meg, nem kellett emiatt külön a városba utazniuk. Ez a gyakorlat falusi viszonylatban még az 1950-es években, sőt néhány helyen a hatvanas évek legelején is ismert volt. Családi vagy egyéni fényképeket általában valamilyen fontos esemény, elsősorban az emberélet különböző fordulóinak megörökítése céljából készíttettek, készítenek az emberek. A mai gyakorlattal ellentétben a 20. század első felében a falvakban nem volt szokásban a csecsemő fényképezése, a városban is inkább az anyával készült műtermi fényképek terjedtek el. Falusi asszonyok akkor készíttettek ilyen felvételt, ha a kisgyerek már a férj távollétében jött a világra, vagy az még hosszabb ideig nem is jöhetett haza (például pénzkeresés céljából egy időre Amerikába vagy máshová ment). A gyerekek élet­ében a bérmálás vagy a konfirmáció fontos esemény volt, ennek megörökítését a szülők fontosnak tartották. Gyakran láthatunk viszont az ebből az alkalomból készült fényképe­ket a gyerekek sírján. Van köztük egész alakos ábrázolás vagy ebből készült, kivágott, esetleg felnagyított arckép. A fényképezés elterjedésével a kisebb gyerekekről is egyre sűrűbben készíttettek felvételeket. Leginkább valamilyen ünnepi alkalomból készült fény­képekről van szó (például elsőáldozás, születésnap, karácsony, néhány esetben valami­lyen műsorban való fellépés stb. kapcsán).

Next

/
Oldalképek
Tartalom