Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
A megnevezési rendszer vizsgálata
34 Cs. Nagy Lajos tozata(i): pl. göröngy: minden kutatópontomon rög; ollófa: mindenütt szarufa; stb. 2. Tagolt megnevezési rendszer 2.1. Az alakilag tagolt megnevezési rendszer Az alakilag tagolt csoportba kerültek azok a megnevezési rendszerek, amelyekben a címszóhoz képest fonematikus jellegű eltérés, fonématöbblet vagy fonémahiány mutatkozik, továbbá több tőváltozatú szavak esetében az egyes tőváltozatoknak a köznyelvitől eltérő formái. Természetesen ezeken belül is lehetnek ejtésváltozatok. Pl. muhar: iniiär ~ muhar ~ muhar; borsó: borsó, borsó" ~ kossó, bossó"; stb. Az alakilag tagolt csoportba sorolás szükségessé teszi néhány elvi kérdés tisztázását. Az első az, hogy mely hangeszközöket tekinthetünk fonémáknak, s melyeket csak fakultatív variánsoknak. E kérdés megválaszolásához figyelembe kell venni az adott nyelvjárási egység sajátosságait. Addig egyszerű a dolgunk, amíg találunk ellentétpárokat, vagyis amíg jelentésmegkülönböztető szerepe van a hangnak. Emellett azonban „mindenképpen figyelembe kell venni azt is, hogy az illető hang jelentkezése hangtani alapon körülírható-e, illetőleg történeti szempontból is, társadalmilag is milyen mértékben kötött, mennyire jellemző csak bizonyos morfémákra” (Imre 1971: 51-52). Két kritikus hangunk van, az ë és az ly, amelyekről el kell döntenünk, hogy fakultatív variánsok-e, vagy pedig fonémák. Az ë napjainkban is önálló hangeszköz a kéz : kezet típusú névszótövekben, mint azt a hangtani változók között bemutattam, bár erősen visszaszorulóban van. Kovács jó hatvan évvel ezelőtti adatait vallatóra fogva (Kovács 1939) ennél színesebb képet kapunk, s bizonyos kötöttségeket is megállapíthatunk. Az egyalakú névszótövek végén nem fordul elő az ë még a toldalékos (tárgyragos, -k többesjeles) formákban sem, csak az é: csőmé ’a túró leve’ : csóurét; góuré ’dudva’ : góurét, góurék. Az eke : ekét típusú névszótövekben az é helyén áll: cibe : cibët, cibék ’csirke’; cseplye : cseplyët, cseplyëk ’gazos, tövises bokor’; cseplyës ’gazos, tövises bokrokkal benőtt hely’; mezsgye : mezsgyét, mezsgyék stb. Ugyancsak az é helyén található az én, hébe-hóba szavakban. Hangsúlytalan helyzetben is előfordul a kövér melléknévben a pihëg szócikkben.
