Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
A megnevezési rendszer vizsgálata
A MEGNEVEZÉSI RENDSZER VIZSGÁLATA A feldolgozás elméleti alapvetése Tagoltsági kategóriák A tagoltság azt fejezi ki, hogy egy adott nyelvi rendszeren, részrendszeren belül ugyanannak a fogalomnak, jelenségnek a jelölésére hány megnevezés (szemantikai egység-vö. Imre 1987: 13) él, s azoknak milyen alaki jellemzőik vannak. Tehát a változatsorok szinkrón vizsgálatáról lesz szó az alábbiakban. A korábbi kutatásokat figyelembe véve, Imre Samu és Kiss Jenő osztályozására alapozva Bokor Józsefét - árnyalati eltérésekkel - alkalmazva (vö. Imre 1987: 6, Kiss 1990: 75-76, Bokor 1995: 97-100) a következő kategorizálást tartom célszerűnek: tagolatlan megnevezési rendszer, tagolt megnevezési rendszer. A tagolt megnevezési rendszeren belül a továbbiakat különböztethetjük meg: alakilag tagolt megnevezési rendszer, lexikailag tagolt megnevezési rendszer, alakilag és lexikailag tagolt megnevezési rendszer. Az ejtés-, az alak- és a lexikai változatok elkülönítésében általában az ÚMTsz. gyakorlatát követtem. 1. Tagolatlan megnevezési rendszer A tagolatlan csoportba soroltam be azokat az azonos jelentésű lexémákat, amelyek között legfeljebb fonémarealizációs, hangszínbeli különbségek mutatkoznak, tehát ejtésváltozatok. Ide tartoznak a címszóval teljesen megegyező adatok: pl. üszők (a gombán): minden kutatópontomon üszők, foszt (kukoricát): minden kutatópontomon foszt; a címszó ejtésváltozatai: pl. árpa: árpa. árpa; zab: zab; fúró: fúró, fúró, fúró"; stb., valamint a címszóhoz képest más, de csak egyetlen lexémát tartalmazó megnevezések és elméletileg - hiszen ilyet anyagomban nem találtam - ezeknek ejtésvál
