Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)

Nyelvi változók Medvesalja nyelvjárásában

Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján 21

gyijó is. Lényegesen kevesebb adatban mutatható ki a palatalizáció a t (katicabogár ~ kátyicábogar ~ kátyicá, öblíti ~ öblityi) és az / (ribizli ~ ribizl'i ~ ribizlyi) esetében.

Szó végén is előfordul az n palatalizációja, egymás mellett él a két forma: gereben (2., 3., 8-11.) ~ gerebëny (1-7., 10., 12.), vászon (1-3., 5., 8., 10-12.) ~ vöszony (4., 6., 7., 9.).

8. A kny. ny : nyj. n szóvégi helyzetbeli szembenállása

(depalatalizáció) erre a területre jellemzőbb, mint az atlaszgyűjtés idején lehetett. Imre Samu csak az íny ~ in változatot említi meg egy viszonylag közelebbi és egy távolabbi pontról, a Cssz-17-ről és a Cssz-22-ről (Vő. Imre 1971: 253). Adataim között szép számmal találtam példákat a szóvégi ny n-es realizációjára. Az íny lexémának szélesebb körben használatos ín (1-4., 6., 9., 11., 12.) megvalósulása mellett más szavakban is előfordul - igaz, szórványosabban - az előbbi jelenség. Például az asszony utótagunkban: komaasszon (8), komásszon (12.), koma másszon (6.), menyei sszon (6., 8., 12.), nüszásszon (6., 8.. 12.), illetve egyéb ny végű lexémákban: legény : legén (7.), legénké (12.); fenőtok : tokmán (4.); függöny : függőn (2.); fösvény : fösvén (6.); kormányvas : kormán (6.); patkány : pátkan ~ potkan (1-4.); stb. A szórványosabb előfordulást az magyarázza, hogy a fenti fogalmakat sokszor más szavakkal nevezik meg. Az ny helyén ejtett n nyitrai vendégtanárságom alatt is föltűnt, amikor....a kollégák hizon sokat utaztak

Pozsonbá". A pozsonyi magyar képviselők rendre korrnánválsögról beszéltek. Az apalatális n-ezéssel kapcsolatban arra hívja föl Deine László a figyelmet, hogy „látszólagos jelentkezése bizonyára több helyen is nem más, mint a paradigmatikus n ~ ny váltakozásnak mássalhangzóval kezdődő szuffixum előtti (s esetleg abszolút szóvégi) alakja” (Deine 1956: 248).

9. Még élő jelenség a meg igekötő g-jének hasonulása az ige szókezdő mássalhangzójához: me ffakad (7.), de mekfákád (1., 4., 8., 10., 12.); memmosákodik (2., 3.), rnëmmozsgyik (5.), mëvvetyi [az ágyat] (6.), de mégvetyi (10., 12.).

10. A -val, -vei rag v-je területünkön többnyire ma sem hasonul: késvei (1-12.) ~ késvei (10.), löbvál (1-5., 7., 10., 12.) ~ lábbál (2-3., 6., 8., 9., 11.). Adataim alapján kijelenthetjük, hogy Imre Samu megállapítása ma már csak a „jórészt” megszorítással érvényes (vö. 1971: 351).