Cs. Nagy Lajos: Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján - Notitia Historico-Ethnologica 4. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
Bevezetés
Lexikológiai vizsgálatok Medvesalján 15 egyeztettük az adatokat, megbeszéltük a tapasztalatokat. Minden falunak volt egy önkéntes hallgatói gazdája, aki a gyűjtés befejeztével megkapta a település teljes anyagának indigós másolatát. Ezzel az anyaggal természetesen szabadon dolgozhatott, diákköri pályaművé, a későbbiekben pedig szakdolgozattá formálhatta gyűjteményét vagy annak egy részét. Vendégtanári megbízatásom befejezéséig, 1996-ig két diplomamunka készült el Medvesalja egy-egy településéről (vö. Balázs Tünde 1995; Nagy Anikó 1996), s további hallgatókat is sikerült elindítanom a nyelvjárásgyűjtés területén. A munka második szakaszára, az ellenőrzésre és az ezzel összekötött magnetofonos gyűjtésre 1994 nyarán került sor, többségében az előző évi munkatársakkal. A tanévben a diákköri foglalkozásokon kijelöltük az ellenőrzendő kérdéseket, anyagunkat összevetettük az atlasz környező kutatópontjainak adataival, megbeszéltük a hangszalagos gyűjtés ajánlott témaköreit és a gyűjtés technikai részleteit. A 12 településen összesen 72 személlyel készítettünk 20-25 perces szövegfelvételt. A hangfelvételek minősége többnyire jó, lejegyezhető, archiválható. Minden hallgató kiegészítette az előző évi kérdőíves anyagát a falujában rögzített szövegfelvételekkel is. Az ellenőrzésre kiszemelt adatközlők kiválasztási szempontjai megegyeztek az előző éviekkel. A hangszalagos gyűjtés esetében a korhatárbeli szigorítást föloldottuk, hogy középkorúaktól és fiatalabbaktól is kapjunk adatokat egy későbbi szociolingvisztikai kutatás reményében. A hangfelvételeket - kitűzött kutatási célomból következően - dolgozatomban ritkán, csupán néhány esetben, leginkább a nyelvi változókról szóló fejezet adatainak az ellenőrzésére használtam. A kutatás jellege, célja, fő területei A kutatás empirikus jellegű. A bevezetőben már utaltam arra, hogy erről a tájegységről kevés nyelvi adatunk van, s ebből következően általában szerényebbek, nyelvi szintenként különbözőek a nyelvhasználati ismereteink is. Bár a hangtan, az alaktan és a szókincstan területéről akadnak elszórtan régi (pl. Borovszky Samu é. n. 199-203; a nyelvészeti pályázatokban: Csűry-verseny, a Magyar Nyelvőr, a Magyar Nyelv, a Magyar Népnyelv, a Magyar Nyelvjárások, a Nyelvészeti Füzetek köteteiben) adatok, de ezek kevésbé rendszerszerüek (vö. Kázmér 1973: 209-215). E tájegység beszélőközösségének nyelvi variabilitását a palóc nyelvjárási jelensége-
