Puntigán József - Puntigán Tünde: A losonci református temető - Notitia Historico-Ethnologica 3. (Komárom-Dunaszerdahely, 2003)
4. Feldolgozások
Sľrversek 53 irtsd meg léptedet, vándor’’, ill. „tekints rám, vándor”. A forma a 18. század második felében terjedt el széles körben. A kezdő mondat több változatban is előfordulhat: „Te ki itt jársz...’’, „Halandó állj meg", „Megállj óh vándor,tekints e sírkőre, olvasd el ki nyugszik ennek tövében...” (Balassa 141-146). A temetőben talált sírversekből Vis scire viator dormit vt evigilet lapidali mole sub ista Pavlvs De Rada stirpis honos etamor. Natio, testantur scripta nec acta tacent. Regio, religio ivnctim sociataqvevirtus amissvm deflet savcia qvaeqve virvm. I nvnc, vive memor cinervm vitaeqve fvgaci condoleet vt possis vivere, disce mori E nyugodalomnak helyen által menő álj meg kevéssé nézd mit mutat e kő itt akadsz Vég Istvány temető sírjára az Isten rend= élt testé nyugalmára huszonnégy Esztendőt töltötártatlanul ezer nyóltz száz tízben múlt ki váratlanul. Nyugodjon por teste a Földnek gyomrában lel ke örvendezzen angyalok sorában AD 1810 Die 27 Martiy A szerző egyes szám második személyű alakot használ. Nincs alakváltozás a szöveg végén sem: Állj meg itt halandó tekints ezen kőre Gondold meg hogy te is így jársz jövőre ki ez alatt fekszik ez volt ártatlan még is a halál volt hozzá irgalmatlan (...) Ki vagy te az voltam én e föld(ön) mi én vagyok az leszel te ha az órád jön Itt nyugszom én és várok te reád ne távozz tőlem mondj értem imát (...)
