Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
B. Kovács István: Egy 19. század eleji kéziratos vőfélykönyv. Adalék a gömöri lakodalmi szokásokhoz
B. Kovács István • Egy 19. század... Eressze le Isten kezének jobb karját Értek, ha elérik élteknek határát, Felvigye mennyben véren megváltottját, Adja meg nekiek mennynek koronáját! Kigyelmeteket is áldja meg az Isten, Az egész háznéppel, kik itt vágynak egyben! Ez földön, míg élnek, azután mennyekben, Vigye s koronázza, ezt kívánom. Amen. Vili. Hőrész-farsangolás [A kifejezések és az általuk jelölt szokás magyarázata máig nem egyértelmű. Adataink szerint a „hőrész” a lányos ház vendégeinek látogatását jelenti a vőlegényes háznál, mégpedig hajnaltájt, a lagzi másnapján. A hőrészesek érkezésével egyidejűleg a vőlegény lagzisnépének legényei farsangolni, ill. „hajnalozni” indulnak. A „farsangolás” kifejezés magyarázatát a házasságkötés hagyományos időpontja adja, amely közismerten a Vízkereszttől Hamvazószerdáig tartó farsangi időszak. A Rima-menti Harmacon például a múlt század elején kizárólag Pál (január 25.) hetében voltak a lagzik (Balogh 1997). Balogh Sámuel világosan megmondja, hogy a farsangolás nem más, mint egymás lagzijainak a meglátogatása. A farsangi szokáskör és a lagzi egyes mozzanatainak kölcsönös kapcsolata eleddig nem eléggé tisztázott. A hőrészbe érkezők és a farsangolni indulók bizonnyára az ún. hajnaltűznél (Gömörben „perzselés” néven is ismerték) járták el a menyecsketáncot. Balogh Sámuel írásából ugyanis nyilvánvaló, hogy a vőlegényes háznál vacsora után semmiféle adománygyűjtő tánc nem volt. „Menyecske ’-tánc néven pedig még kevésbé, mivel en70