Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... vele, amelyeket frissen megtörve borítottak a sebre. Más vélemény szerint a friss, vágott sebet jól be kellett sózni. Vagy pálinkával, esetleg sósborszesszel kellett leönteni. „Egyszer alaposan bevágtam az ujjam. Egy öregasszony összeillesztette a bevágott részt, és jó vastagon beszórta fahamuval, majd bekötötte. Ettől jól összeforrott. ” A nehezen gyógyuló sebre jó szárító volt a liliomvirágból készült szesz. A liliomvirág szirmait összegyűjtötték, megszárították, majd beáztatták szeszbe. Szükség esetén ezeket a szirmokat kötötték a sebre. Jó gyógyítónak tartották az ökörfarkkóró virágaiból készült kivonatot. Az ökörfarkkóró virágait üvegben összepréselték, lekötötték és erjedni hagyták. Utána a levét vékony ruhadarabon keresztül átnyomták, s az így nyert folyadékkal kenegették a sebet. Hasonlóan jó hatású volt ilyen esetben a bojtorján főzetében áztatott ruhadarab, amelyet borogatásként használtak, vagy a megfőzött bojtorjánnal borították be a sebet. A kutyaharapás által okozott sebet nagyon veszélyesnek tartották. Akit megharapott a kutya, afölött ólmot öntöttek, nehogy „rájöjjön a rossz betegség". A sebes lábak ápolására a bojtorjánból készült lábfürdőt ajánlották. A begyulladt sebeket langyos kamillafőzettel mosogatták. Gyulladásos sebekre borogatásnak legjobb volt a káposztalevél vagy marharépalevél. Gennyes sebek begyógyítására jó volt a fehér liliom levele, a muskátlilevél vagy az érett paradicsom. A meggyűlt sebre a lósóska gyenge levelét tették. A levelet jól megmosták, „lecsetesre” megtörték, és úgy tették a gyűlésre. Ha megszívta magát 49
