Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... gennyel, kicserélték. Erre a célra nagyon jó volt még a szentjánoslevél szőrös levele, a farkasalma levele, a reszelt krumpli, a tök sárga virága és a martilapu levele. Meggyűlt sebekre a fekete nadálytő gyökeréből csináltak sebport. A gyökeret megmosták, megszárították, ledarálták olyanra, mint a liszt, és ezzel szórták be a meggyűlt sebeket. Hasonló módon készítettek sebport a körömvirágból is. Az általam vizsgált időszakban az egyik leggyakrabban előforduló egészségügyi problémát a kelés okozta. Ismert volt az a vélemény, hogy ha valakin genynyes pattanások voltak, akkor azt az embert megrontották. Leléden mesélték: „Azt tartották, hogy a maga ganajával kell megkenni, a maga ganaját tegye rá az olyan. Akkor odamegy a boszorkány, és így megtudják, hogy ki volt az. Egy fiatalembernek is volt a lábán sok gennyes pattanás, és nem bírt neki begyógyulni. Bekente magának a lábát, s odament a boszorkány, meglátta a lábát, utána begyógyultak a gennyes pattanások.” A kelés kialakulásáról szóló népi tudásanyag nagy része megegyezik abban, hogy a fő oka a megfázás volt. Akinek kelése volt, arról úgy tudták, hogy a vére nem tiszta, azért jött ki rajta: „A rossz vértől keletkezett. Addig, amíg az ember vére nem tisztult meg, addig folyton jött a testen új és új. Amíg ki nem adódta magát, addig nőtt mellette másik és másik kelés.” A kelést fertőzés is okozhatta: 50