Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... ladást fülzsírral kellett megkenni és befelé törölni. Ha valakinek „kipattant a szája’’, azt ablakverejtékkel kellett megtörölni. A fogfájás esetén a beléndeket (népi nevén bolondbelendeket) alkalmazták. Harangocska alakú virágait megszárították, és a padláson felakasztva tárolták, hogy szükség esetén mindig kéznél legyen. Ha valakinek fájt a foga, a virágokat megfőzték, és a fájó fogat ezzel gőzölték. A fájó lyukas fogba kettétört borsszemet, sósborszeszbe mártott vattát nyomtak, hogy így enyhítsék a fájdalmat. Foghúzás után a szájüreget bojtorjánteával öblögették. A belső bajok közül elsősorban a gyomorral és az emésztőrendszerrel kapcsolatos betegségek gyógyítása állt az érdeklődés középpontjában. Többféle teát ismertek, amelyeket a belső bajok orvoslására javasoltak. Ilyen volt a tövises iglice, a kisbojtorján, a pemetefű, a libapimpó teája. Az orvosi zsálya főzete belsőleg használva fertőtlenítő hatású volt. Étvágygerjesztőnek itták a tölgyfa leveléből készített teát. A fehér üröm teája gyomorfájáskor volt hasznos. A csalántea szintén rendbe hozta a gyomrot. Éhgyomorra kellett belőle inni naponta 1-1,5 dl-nyit. Ez a tea az egész szervezetet erősíti. Gyomorfájásra nagyon jó a bojtorjántea vagy a kakukkfűből főzött tea. Ha valakinek sok volt a gyomorsava, arra azt mondták: „a giliszta hugyozza a torkomat". Erre pattogatott kukoricát ettek. Hashajtóként a szederfa fiatal leveléből főzött teát használták. A régi öregek azt mondták, hogy „akkor jön a hasmenés, amikor aratás után hordáskor elővették a hosszú szekereket”. Hasmenésre a lósóskából főzött tea volt jó. A vadkörtét is ajánlották ilyenkor enni. A kemény székletre 46