Liszka József (szerk.): Szolgálatban. Folklorisztikai tanulmányok a 70 esztendős Ág Tibor tiszteletére - Notitia Historico-Ethnologica 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Danter Izabella: Népi gyógyítás a történeti Hon vármegye néhány községében
Danter Izabella • Népi gyógyítás... kamillateát ittak. A sárgaság nagyon komoly, gyógyíthatatlan betegségnek számított. Veseteaként az orbáncfű és a mezei zsurló (Tesmagon síkárfűnek nevezik) főzetét használták. Az utóbbi rendszeres fogyasztását női bajokra is ajánlották. A mezei zsurló a legegészségesebb gyógynövényünk egyike. Ipolyszalkán cingrád vagy békaropka néven ismerik. Epekövek elhajtására ajánlatos a növényt frissen, nyers állapotban rágogatni, elfogyasztani: „Epekövekre én a következőt csináltam: Feketeretket lereszeltem, a levét kinyomtam, és lassan megittam. Fokozatosan egy liternyit megiszogattam belőle, s ez az apró epeköveket széthajtotta bennem." A vér tisztítására szolgáltak a következő gyógynövények: az árvacsalán (népi nevén csóvány), a gyermekláncfű (levele és virága), a fűzfakéreg (januárban, februárban kell szedni). Vérszegénység ellen a vasfű teáját volt ajánlatos inni. Szívre a borsmenta, az orvosi somkóró és a rozmaring teája hatásos. Magas vérnyomásra a galagonya virága és levele, a csalán és a pásztortáska keverékéből főzött tea használ: „A dagadt lábaimra vízelhajtónak a pásztortáska teáját használom, ez kikergeti a szervezetből a vizet. " A szénafürdőt is gyakran használták. Leginkább az asszonyok alkalmazták, a havibaj elmúltával. A reumás testrészek gyógyítására is számos eljárást ismertek. A reumát is a megfázás okozhatta. Akinek reumás volt a lába, annak azt ajánlották, hogy 47
